Többnyire értékelem, amikor a külvilág, a pontosan most múló jelenidő kellékeinek és kulisszáinak konkrétumai megjelennek a versekben, Károly hercegtől (Hollósvölgyi Iván - "Vigyen ki engem Angliába, Lord!") a gyerek által lenyálazott mobiltelefonig (Varró Dániel - a 2011/5-ös Bárkában).
Balaskó Ákos "Context error" című versét már idéztem a nyári Kalligramból, tele van informatikával, sőt azt lehet mondai, hogy formailag a rímhelyzetbe hozott "ALT+F4" és hasonlók éltetik a verset. Most a Bárkában jelent meg Kiss Judit Ágnestől egy hasonló informatikai költemény "Szájber özvegy" címmel. Ebből idézek négy sort:
Már éjjel kettő, de te csak ezt a fost vered,
Hogy aszna össze minden egyes softvered!
...
Hapsikám, a cuccaidat holnapestig vidd el,
Töröltelek végleg egy shift delete-tel.
Az utolsó sor azért is külön érdekes, mert a "SHIFT+DELETE" Balaskónál is rímhelyzetben áll: ha igaz, amit egy barátomtól hallottam, akkor egyfajta kollegiálisba váltó mester-tanítvány viszony van a két költő között, ami az efféle versengésnek úgyszólván, hm, táptalaja.
De visszatérve Kiss Judit Ágnes - egyébként a gyulai irodalmihumor-fesztiválra írt - verséhez: bár tetszik az IT-szleng, a kedvencem mégis ez az agnoszticizmusig gyámoltalan két sor, amely a tárgyi világnak a versben üdítő váratlansággal felbukkanó szeletét felhasználva szembesít nemtudásunk egzisztenciális mélységeivel:
Az ember sose tudhatja, hogy melyiktől van baja:
A tejszínes tea vagy a kínai kaja?
