A címlapon Zsédenyi Adrienn, alatta a kis fotókon pedig Müller Péter, Vámos Miklós, Stohl András, Lévai Katalin, Fiala János és Ferenczy [helyesen: Ferenczi] György.
Ezt a sort most nem teszem ki a címkék közé.
Na, de ha kinyitja az ember az októberi Könyvjelzőt, az Alexandra ingyenes magazinját, akkor mást is találhat benne. Például jó tollú, informatív cikkeket Boris Vianról vagy Jarry Übü-drámáiról (az előbbit Takács M. József, az utóbbit talán ugyanő, egy T. J. monogram mögött álló szerző jegyzi). Vagy egy Radnóti Sándor-írást Tocqueville-ről, így kezdődik: „Kívánnám – ha volna Tocqueville-je a mai magyar nemzedékeknek –, hogy az elmúlt és az elkövetkező évek eseményeit az ő tollából ismerjék meg a későbbi érdeklődők.”
Nekünk legyen mondva.
És hát itt találjuk Tandori kisesszéjét az Anna Karenináról. Noha nem vagyok Tandori kései esszéisztikájának a rajongója – az én ízlésem számára túlságosan elmaszatoltak –, de egy ilyen témaválasztás esetén nyilván nem lapoz tovább az ember. És aki keres, az talál, például ilyeneket:
„Tehát Anna túlnő élete legfontosabb szereplőjén. Ha Vronszkijról azt mondom, ő egy Jávor Pál, netán egy ifjú Marlon Brando (ő nem annyira), válogassak mai, félmúltbéli színészek közül... ki lesz akkor Anna?
Anna hasonlíthatatlan, Vronszkij behelyettesíthető szerep(lő). Anna nem. Vajon nem az ilyen ember (hölgy, nő, földi lény) reménytelen tragédiája-e Karenina Annáé? Nem tudok másra, messzebb jutni.”
Szóval Könyvjelző, ingyér’ volna, vegye, vigye.
