Balla D. Károly a márciusi Mozgó Világban "Alla leleplezése" címmel írta meg, hogy ki is Alla Bilo-Rak, "a kevéssé ismert rétoruszin költőnő". Tegnap pedig erről számolt be blogján: "A pozitív vélekedések után napvilágot látott az első negatív kritika regényemről [»Tejmozi« - Sz.D.]. Szerzője Markovits Teodóra, aki előző regényemet is leszúrta a Kortársban." Sőt, tegyük hozzá, a Kortársban megjelent kritika után Markovits Teodóra a Szépirodalmi Figyelőben is fanyalgott egy sort, pl. ilyen kétfenekű mondatokban: "Mondhatnók: önmagán hajtott végre filológiai élveboncolást [mármint Balla D. a "Szembesülés"-ben], ami, valljuk be, a kétes eredménytől függetlenül is figyelemre méltó produkció."
A Kortárs-cikk mottója különben a maszkjairól is ismert Pessoától származik: "Lennék csupán magányos metafóra / Egy nem létező könyv lapjára róva..." Nos, a könyv ez esetben létezik, a kritikusról azonban szerintem nem egészen mondható el ugyanez. Az írás egyik mondata így szól: "Balla D. a mű releváns összetevőjévé emelte a szakmailag megalapozott, gonosz önkritikát." Attól tartok, nemcsak a mű összetevőjévé, hanem a recepcióévá is, amennyiben alighanem ő maga bújik meg a Balla-specialista Markovits Teodóra álorcája mögött.
A kritikák olyanok, hogy íróként én is ilyeneket írnék magamról: intelligensen, értően fanyalgók, de a gyanúmat alapvetően mégis két kis szóra alapozom (de hát ennél kevesebbre is alapoztak már gyanúkat). Szóval ezt írja a "Tejmoziról" Markovits Teodóra: "Szerkezetet ugyan teremtett számára [mármint az író, a regénynek], még ám roppant bonyolultat, de". Arra, hogy "mégpedig", a magyar irodalomban szerintem egyedül Balla D. Károly használja szinonimaként azt, hogy "még ám".
Még ám #1: "az aktus után bőséges uzsonnával kínálják az önkénteseket - még ám nem is akármilyennel."
Még ám #2: "a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén egyetlen délutáni vetítés erejéig mozinkban levetítettek egy magyar filmet – még ám eredetiben, azaz felirat és szinkron nélkül, tehát magyarul."
Még ám #3: "Látható, hogy már ebben az első mondatban a hősömet is beszéltetem, pontosabban idézek tőle, még ám jelen időben"
De különben mégsem csak ez a két szó az egyetlen bizonyíték, Tisztelt Bíróság. Azt hiszem, az is árulkodó, hogy a legújabb Markovits-kritika nem máshol, mint az Álkárpátráz című netes folyóirat oldalán jelent meg (ha valaki nem tudná: Balla D. kárpátaljai), ahol is a szerzők listáján közvetlenül Teodóráé után a következő név olvasható: "Nincsis Leó".
Kicsit talán furcsa, hogy egy nicket használó valaki tesz közzé egy ilyen leleplezést, de mentségemre szolgáljon, hogy Balla D. Károly alighanem eleve azzal a céllal sütötte ki a tréfáját, hogy egyszer fény derüljön rá - ami e sorok írójáról (se tréfa, se cél) nem mondható el.
(Az "önhack" szót Noshát Ernőnek köszönöm.)
