Épp ma – 2011. november 25-én – lenne kilencvenéves Pilinszky János. A Vigilia novemberi száma összeállítást közöl ebből az alkalomból.

Nem is akármilyet.

Van benne például két Pilinszky-szöveg. Az elsőt egy kiállítási katalógushoz írta, 1981 tavaszán. A címe: Balla Demeter fényképéhez, és egyetlen fotó, egy csodálatos Schaár Erzsébet-portré rövid elemzése (a Vigilia természetesen a képet is közli). A mozdulatlanság és a mozgás paradox esztétikájáról szól – „Schaár Erzsébet szobornyugalma, s a fénykép felső sarkában látható szobor szinte minden porcikájában hunyorgó nyugtalanság szembeszökő” –, mely paradoxon, azt hiszem, Pilinszky pályájának mindvégig a meghatározója volt.

A másik szöveg, az Amiként kezdtem egy versvariáns 1971-ből, amelyet később kettéválasztott, és külön versekként közölte a két darabot. A Szálkák kötet nyitásaként az első versszak szerepel a fönti cím alatt, míg a további két versszakból lesz a kötetbe föl nem vett, Ismerem című vers, amely azonban egy fontos helyen megváltozik. Idemásolom az Ismerem szövegét:

Ismerem Jézus éjszakáit,

és a bal lator istentelen magányát.

A jótett szelíd mezejét, s a merénylő

elhagyatott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,

úgy is, mint aki veszkődve topog

halálos esése előtt,

és úgy is, mint aki hitével

a meleg belsőt keresi.

A most megjelent szövegben (túl azon, hogy az „úgy is” fordulat helytelenül, egybeírva áll) a zárlatban egyetlen szó még másképp szerepel: „mint aki késével / a meleg belsőt keresi”.

Ez bizony tényleg jelentős és sokat mondó különbség.

Emellett igen-igen jó még a rövid Tandori-vers („Pilinszky”), a tanulmányok-esszék közül pedig talán Kovács Péteré a legfigyelemreméltóbb, amely a családi levelezés felidézése révén érzékeltet valamit abból az elképesztő magasfeszültségből, amely minden bizonnyal tetőtől talpig áthatotta Pilinszky lényét.

Aztán ott van Tasi József 1986-ban készített interjúja Pilinszky jó barátjával, Rubin Szilárddal. A téma Pilinszky és a barátság, és ismét csak a magasfeszültség lépten-nyomon: az ifjúkori homoerotikus vonzódások, a találkozás az észt SS-lánnyal, ami a heteroszexualitás felé tereli, a szerelmek, a nagy horderejű és sérülékeny barátságok (köztük Erdély Miklóssal!). És benne az efféle, egyszerre magakellető és mellbevágó kijelentések Rubintól: „A mi barátságunk nagyon meleg, intim, bizalmas volt, az emberi élet minden területére kiterjedt. De talán az én általános emberi színvonalamnál fogva ez nem lehetett olyan kvalitásos, legalábbis így tűnik nekem most.”

A Pilinszky-kört pedig – méltó ráadásképp – Takács Zsuzsa szívszorító naplóbejegyzései követik egy szófiai koldusról, egy kőszegi zsinagógáról, balesetről és kórházi éjszakákról; jó, hogy ebbe a lapszámba kerültek. Az én általános emberi színvonalam most egy kicsit jobb, legalábbis jobbnak érzem.