A literás Juhász-nagyvizit első fele nem olyan érdekes, mint amilyennek a bevezető beharangozza, és a második is inkább furcsa. Igaz, a művészinterjúk (az írók naplóihoz hasonlóan) intellektuális értelemben ritkán érdekesek, a hatásuk inkább a bulvár csiklandozásához fogható. Szerintem az írók magánélete iránti érdeklődés egyszerűen nem színvonalas érdeklődés. (Ismerek olyan kiváló embert, akit sokáig ostromoltak interjúért, de csak konkrét témához volt hajlandó hozzászólni, önmagáról nem akart beszélni.)
Érzésem szerint túl sokat bíztak a riporterek a riportalanyra, "az utolsó mohikánra" - a nagy idők tanújára, aki még látta, hát ha nem is Lenint, de Rákosit -, talán azt gondolták, hogy elég hallgatni. De például nem világos, hogy a "A tékozló ország"-ra vonatkozó kérdést - Juhász elkezd erre válaszolni, de aztán egész másról kezd beszélni - miért nem teszik fel még egyszer a kitérő végeztével. És szerintem arra a mondatra, hogy "Mezei Árpád felvitt a teraszra ..., majd a rózsaszínről mint színről adott egy órás kurzust", nem az a helyes válasz, hogy "A rózsaszínről..." hanem hogy ki az a Mezei Árpád. (Hogy sokat beszélnek egy színről, az nem olyan nagy dolog, egyikről-másikról egész könyvet is írnak, sőt egyik-másik ilyen könyvet még néhány nyelvre le is fordítják.)
A Nagy Lászlóról, Csoóriról szóló mondatok is elég homályosak, ellenben a Radnóti Sándort inszinuáló elég világos: "Szerdahelyi István írt nekem egy levelet, hogy ne haragudjak rá, mert nem ő rendelte meg Radnóti írását, és ő nem akarta, hanem Aczél találta ki. Itt ült az Aczél, mondom, gyere már át a másik szobába! Odaadtam a kezébe a Szerdahelyi-levelet, nesze, olvasd el. Elolvasta, belenézett szemembe, és azt mondta: az anyja picsáját. Ezzel a dolog el volt intézve. " A Szerdahelyi-idézet egyértelmű, Aczél válasza nem annyira, az pedig ennyiből nem világos, hogy Juhász mit gondol Radnóti Sándor szerepéről ebben a csillagképben. Illetve mégis kiderül valami, mert ha légből kapott dolognak tartaná, hogy Radnóti írása megrendelt cikk volt, akkor ezt jeleznie kellene. Nem jelzi: nem tartja. Nyilván ezért írt Radnóti Sándor a Literának (csak az utolsó bekezdést idézem): "Az igazság az, hogy az volt a véleményem Juhászról, amit megírtam, s türelmes szokásom szerint megpróbáltam véleményemet a hivatalos nyilvánosságban publikálni. A Kritika elfogadta írásomat, majd a következő számokban támadások özönét zúdította rám, s végül a főszerkesztő is alaposan kiosztott zárszavában. Az persze lehetséges, hogy cikkem a kultúrpolitikai felhőjáték valamiféle állása szerint éppen kapóra jött és Aczél rábólintott, de erről sem akkor, sem azóta nem tudok semmit."
Juhász Ferenc szerint Nagy László "nem volt okos fiú", de úgy tűnik, néha azért ő maga is beszél hülyeségeket.
