A magyar könyvesboltok jókora részéből száműzetett Horváth Viktor új regényéből részlet olvasható a Magyar Lettre Internationale 2011-12-es téli számában. Igen, a minibotrányt kiváltó, ominózus Janus Pannonius-regényről van szó, aminek, úgy néz ki, még nincs végleges címe, csupán magának a részletnek: Miként munkáltak a sors istennői a jó Zsigmond király birodalmában? (Ez regénycímnek legalábbis merész volna, bár tudja a fene.)

Ez a szöveg hasonlít a Török tükörhöz, egyszerre mesei és ironikus, és sajátos módon billeg az egyszerű kalandregény és az abszurd történelmi kollázs között. A Török tükör esetében a könyv elolvasása után sem tudtam eldönteni, hogy most melyikről is volna szó, bár ezt inkább a szerző javára írtam.

De akármit is gondoljunk ezekről a művekről, az a terület, ahol Horváth Viktor jár a történelmi regényeiben, nem jellemző terepe a magyar irodalomnak. Annyi a Török tükörből leszűrhető – és ezt az új regényrészlet, illetve ugyancsak ennek a regénynek egy jelenkoros közlése sem cáfolja –, hogy a szerzőt nem a történelem mibenléte, filozófiája vagy logikája érdekli, nem is annyira a történelemnek a hétköznapi életekre gyakorolt hatása. És nem is a ravasz-posztmodern játék. Ettől válik mindez egy kicsit zavarbaejtővé: Horváth Viktornál a történelem olyan, mint egy extra méretű terepasztal, ahol kedélyes figurák mozognak, élnek, dugnak egymással vagy mészárolják le egymást. Van az egésznek a légkörében valamiféle nagyon jókedvű naivitás és belevalóság. Amit persze lehet linkségnek is értékelni, noha engem éppenséggel szórakoztat.

Ha valakit érdekel, itt elolvashat egy ugyancsak történelmi tárgyú Horváth Viktor-novellát, ami már tényleg színtiszta történelmi abszurd – el sem merem mondani, miről szól, mert egy félmondatban összefoglalva nagyon hülyén veszi ki magát.