Ha valaki lemaradt volna róluk, a Kemény-Térey-Nádasdy-hazaversek mellé még kettő.

Tóth Krisztináé címe (a január 20-ai És-ből) "Bánk, magában":

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez.
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol, kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzzák mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.

Érdemes a verset a "Hazám, hazám" dallamára elénekelni (itt meghallgatható - az érdekes módon kissé Dózsa György-ösre maszkírozott - Simándytól). Ami olvasva giccses (pl. "arany halál, ezüst romok"), az így valamelyest a helyére kerül. (Azt a sort, hogy "Az állomásokon lehúzzák..." kicsit nehezebb elénekelni, még akkor is, ha az eredeti voltaképp így szól: "Tudom, hogy minde-he-nem neked köszönhetem".) A "Paplanra köpve ég a hold" perverz szépsége nélkül sokkal halványabb lenne a vers, de talán ezzel együtt is lehetne sprődebb - kicsit sterilnek érzem, valahogy mintha kifertőtlenítené az egészséges esztétikum.

Erdős Virág - még az egyik tavaly áprilisi És-ben - a szokásos lendülettel rímelte végig a verset, a haza-honleány kapcsolatot nagyon érdekesen gyermekprostituált-kliens viszonnyá transzponálva át.  Nagyon jó ez: "önként vagyok veled naná / dalolva / még ha nem is járunk össze-/ karolva / nincsen ebben semmi extra / áldozat / mindig van egy eggyel / durvább változat" Meg ez is: "Édes Hazám legkedvesebb / kliensem / szép vagy jó vagy másnak nem jut / ilyen sem / áhítattal suttogom a / neved is / csókolom ha el-eljár a / kezed is".

Édes Hazám

                                       "A gyermekprostitúció tűrhetetlen."

hadd ülök az
öledbe
minden búmat-bánatomat
feledve
sose hagyj el mindörökre
velem légy
mit számít hogy nem vagyok még
tizennégy

bóklászom a vadregényes
tájaidon
nem ütközöm meg a titkos
vágyaidon
és ha egy kis szeretetet
kiharcolok
azon se kell paráznod hogy
befalcolok

szívem minden melegével
leszoplak
az okosok úgyis mindent
beszopnak
ugyan minek futnék meg hát
hova is
magyar vagyok mégha félig
roma is 

igény szerint kiköpöm vagy
lenyelem
mégse ingyen pusztítom a
kenyerem
ünnepnapon csoki ropi
kóla
Édes Hazám gondoskodik
róla

nem izgat föl engem már az
isi se
szaladgáljon oda csak a
pisise
nincsen annál alaposabb
honismeret
mint amit a magam bőrén
megismerek

házunk előtt folyik el a
kanális
akkor szép a szerelem ha
anális
felkínálom minden rejtett
zugomat
ráadásul legkisebbik
húgomat 

önként vagyok veled naná
dalolva
még ha nem is járunk össze-
karolva
nincsen ebben semmi extra
áldozat
mindig van egy eggyel
durvább változat

kiülök a Duna-Tisza
közére
kivezérel az én szívem
vezére
bár ne lenne rajtam ez az
émelygés
üzletszerűbben menne a
kéjelgés

nem kell tőlem féltened a
tárcádat
tessék itt van mutatom a
bárcámat
tiszta vagyok mint a vízbe
fulladás
bár van egy kis
kismedence-gyulladás 

Édes Hazám legkedvesebb
kliensem
szép vagy jó vagy másnak nem jut
ilyen sem
áhítattal suttogom a
neved is
csókolom ha el-eljár a
kezed is 

ha megnövök úgy kell nekem
eladnak
rám se néznek inkább tovább
haladnak
akad másik az ilyenek
helyébe
némi ellenszolgáltatás
fejébe’ 

dongó darázs dolgozik a
virágon
nincsen ennél klasszabb hely a
világon
ha vigyázok nem is nagyon
ér baj
vagy a rendőr visz el vagy a vér-
baj

Édes Hazám hadd legyek a
himnuszod
hadd fényezzem tovább fényes
nimbuszod
amennyire csak a szitu
engedi
szeretném a dicsőséged
zengeni