Ez az e-mail jött a Nagyvilág-posztra, helyesebben a törökországi kurd becsületgyilkosságokról szóló cikkre. A szerzőjének szemlátomást van bizonyos helyismerete.
Létező probléma, tipikus (számomra idegesítő) újságírói stílusban megírva. Találó az "egzotikus vadság" jelző. Nem mintha kisebbíteni akarnám a problémát, de az ilyen "tőr, méreg, gyilok etc." stílus engem eléggé idegesít. (Az meg pláne, amikor arról értekezik, hogy a tudósok mire vezetik vissza a becsületgyilkosság - és nem "becsületbeli gyilkosság", elég vacak a fordítás - eredetét. A tudósoknak nem dolguk, hogy egy ilyen hagyomány eredetét feltárják, mivel ez nem is lehetséges, elég tudni, hogy predatálja az iszlámot.)
Az öngyilkos lányok jelenségével (egy részük valóban öngyilkos lett, a kérdés, hogy milyen külső nyomásra) Orhan Pamuk is foglalkozott (asszem a "Hó"-ban, bár persze egész más megközelítésben.) Különben amennyire tudom, a probléma súlyosabb Töröko.-ban mint Irakban. Olyat pl., amit a cikk említ, hogy a közösség dönt, akár a közvetlen család ellenére, csak Töröko.-ról hallottam. (Egy baloldali ismerősöm családjának annó el kellett hagyniuk a falut, ahol éltek, mert szembeszálltak a falutanáccsal, amikor az halálra ítélt egy lányt.)
A doppingos cikk nekem érdekesebb volt. (Meg jobb stílusban is írták, utálom ezt a melodramatikus stílust.)
