Nem tudom, mi ez a dolog a rozsdával, de úgy tűnik, széles körben és már a modorosságig divatos. Krusovszky Dénestől Nemes Z. Márión keresztül Szenderák Bencéig és Poós Zoltánig emlegetik. Egy ideje a Budapest Bank is új székházat bérel, az is drága skandináv műrozsdával van bevonva. (Talán mert az úgynevezett rozsdaövezetben emelték Angyalföldön.) "Ebédelünk együtt a rozsdásban?" - kérdezte az egyik bankos barátom, a menzájukra utalva.

A hg.blogon ezt írták bő két éve, amikor elkészült a ház: "Az épület különlegességét jelenti a homlokzat cor-ten acéllal burkolt felülete. A rozsdás fém kellemes, meleg hatását vízzöld panelek egészítik ki." "A rozsdás fém kellemes, meleg hatását" - hát nem olyan ez, mintha egy bátortalan, szoftpornó Telep-versutánzatból volna? (Nemes Z. Márió "Kanál"-jára a végén még visszatérek. Aki nem ér rá, szkrollozzon le, érdemes.)

Saját elhagyott dokkod vagy, egy
teherkikötőnyi rozsdás emlék
     Krusovszky Dénes: Mint Konstancánál a tenger

mi a közös bennem és ebben
a puszta falból kimeredő rozsdás csőben?
                                                  K.D.: Séta

Vagy, ahogy összesimulunk néha,
mint két százas szögre akasztott
rozsdás biciklilánc,
a legnagyobb boldogságban.
              K.D.: Chris Burden-másolat

A rozsdás kerti csappal a számban
ébredtem, romlottak voltunk
mind a ketten. Az egyik fülem
biztosan nyikorgott, de a másik nem,
pedig azzal húztam volna föl
az ablaktövig szaladt redőny
félsárga, keresztben álló léceit.
    Darvasi László: Elromlani jó (K.D.-paródia)

A sarokban megszűnik a zuhanás,
legalábbis nem érezzük a gravitációt,
mintha fejjel visszacsúsztunk volna
anyánk méhébe — sós öl az origó,
munka után ide tér vissza
a hullaszállító, a pizzafutár,
én is,
a rozsdaízünk miatt.
  Szenderák Bence: Nincs vakoldal (Műút, 2012034)

Mint a rozsdára nőtt jég, olyanok lábán a véraláfutások.
  Poós Zoltán: Borotválás (a szeptemberi Holmiban)

Vannak persze előzmények, de korábban nem volt ez az érzéki, tapintós, ízlelős közelség: