"Zenéről beszélni olyan, mint építészetről táncolni" - mondja alig valamivel az Oscar-díj és a vele járó világhír előtt Angelina Jolie, a "Playing by Heart" c. film elején (a 30. másodperc környékén.) (Nem mellesleg: egyetlen filmjében sem volt szebb, vöröshajúbb és tehetségesebb, mint ebben, huszonkét éves korában.)
Akárhogyan is, zenéről (méghozzá komolyról) beszélnek az Postr szűk öt hónapja indult szerkesztőségi blogján, a Figarón. A "Figaro házasságá"-t (figaro etimologica! - bocsánat) múlt héten adták elő a Müpában, a Fesztiválzenekart és az énekeseket Fischer Iván vezényelte, illetve rendezte[!]; az előadásról Kling József írt kicsit talán lassan induló, de a konkrétumok talaját elérve valósággal szárnyra kapó cikket. Klingnek van nyelve a zenéhez. Az ő tollán az Almaviva grófot megszemélyesítő Roman Trekel "szálkás bariton", aki "hitelesen végigdühöngte az előadást", Miah Persson grófnője "nem merült el az önsajnálat kalóriadús mocsarában, és nem változott hisztérikus boszorkánnyá sem", a Susannát alakító Laura Tatulescuról pedig ezt írja: "hangja és alakítása mindannyiunkból dühöngő grófot csinál, aki – látszólag engedve a kor szellemének - lemond az első éjszaka jogtalan jogáról, de aztán őrjöngő szatírként vissza akar mászni az ablakon". Abból, jó érzékkel, nem csinál poént, hogy az előadás során Fischer Iván fejére paróka került - mert az már eleve poén.
***
Kíváncsi lettem, és utánanéztem: a "szálkás bariton" szókapcsolat eddig csak ebben a különös szövegben szerepelt - nyilván teljesen véletlenül - a neten. Először azt hittem, az oldal valami befordult ember blogja, de aztán látom, hogy a Buddha Robokuty voltaképp számítógépes szöveggenerátor. Mindenesetre elég érdekesek a szövegei (érdemes beleolvasni a "posztokba"), sőt mint a "szálkás bariton" mutatja, robotkutya is találhat gyöngyszemet. Bár az is igaz, olyan klingségeket, mint a "barcogó tenorbika" gép már nem tud, ehhez ember kell.
