Fáy Miklós is írt a MüPa-beli "Figaró házasságá"-ról. Az operarendezést mint szakmát máshogy ítéli meg, mint Kling József, és Roman Trekel (Kling szerint "szálkás") hangjáról is más a véleménye:"kérdés, hogy Roman Trekel el tudná-e egyáltalán úgy énekelni a kettőst, ahogy kellene, mert a hangjánál sokkal érdekesebb a finom rajzú fejformája, olyan elegáns a koponyája, mint valami földönkívülinek, a hangja viszont elég földhözragadt, pudvás bariton, kevés színnel, kevés erővel, ráadásul az együttesekben mindig lóg is, pihen, dolgozzanak a többiek." Abban mindenesetre egyetértenek, hogy nagyon jó volt az előadás.
Szintén az És-ben: remek Csehy Zoltán első verse, az "Alexandra a Dob utcában". De Csehytől így sem ez a vers a hónap közleménye, hanem "A másképp szerkesztett hangszer" című, "Maszkulinitás és nemi érzékenység Toldalagi Pál verseiben" alcímű cikke a februári Vigiliában. Korábban, a tavaly tavaszi Parnasszusban már érintette Toldalalgi költészetének homoerotikus vonásait, és a témához ezúttal is nagyon finoman, empatikusan, mégis minden széplelkűség nélkül nyúl. Idézetek jönnek:
"Ez az érintetlenség a lebegő gyermeki káprázat szépségét delejezi egy olyan természetes jambusokba simuló nyelvbe, mely klasszicista szabályosság és látszatra könnyed impresszionista csapongás közt lebeg."
"Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a szinte nemtelen periódus válik Toldalalgi számára a mindekkori idillé, mely nem esik a heteroszexuális normativitás imperatívusza alá, melynek csupán paradicsomi erotikája van, de szexualitása nincs, s jószerével az is csak innen, azaz visszapillantva látszik."
A "képzelt öregedés pánikhangulatá"-ról: "Ez a tipikusan queer tematika hagyományos keretek közt homogenizáló karakterűnek hathat, de tartalékai épp a folytonos szubjektumvesztés és identitásmetamorfózis ábrázolásában vannak, mely a szépség narcisztikus kultuszával minduntalan szembeszegezi a keresztény etikát."
"»Az agyongyalázott nem nélküliek«", a kétértelműség motívuma a verset a nemi ambivalencia terepén hagyja ugyan, de a szépség ellenállhatatlan felstilizálását is elvégzi."
"Ez a kasztráció Toldalalgi versnyelvében is bekövetkezett. És innen már csak egy út maradt: ahogy az Egy angyal kellene című vers jelzi, szükség van valakire, akinek nincs neme, és aki visszavezérli az eltévelyedetteket az egyetemesen »ártatlan egyszerűségbe«. Már amennyiben ez egyáltalán lehetséges."
