A Literán napok óta fenn van Nádas Péter írása Balassáról, nem értem, hogy még nincs egy lájkja se. Pedig már ez a cím - Balassa egyik megidézett írásáé - is milyen jó: "A bölcsészkar mint vármegye és mint gyár". Huszonöt év után lehetne így fordítani: "A bölcsészkar mint járás és irodaház." (Nem olyan vicces, de a helyzet sem az.)

Még mindig nézegetem a Holmi Weöres-összeállítását, Csűrös Miklós nem különösebben esszéisztikus, tényleg inkább "jegyzetek"-szerű bevezető cikke felér egy egyetemi záróvizsga-tétel kidolgozásával. A költők kicsit alibiznek, Kántor Péter hommage-ánál például sokkal jobb a remek hosszúverse a márciusi számban, a Weörestől származó utolsó szavakkal. (Akkor nem szóltam, de most legallább már be is tudom linkelni.) Érdekes, "az első erdélyi slambajnokság kolozsvári fordulóján" elhangzott mű mottója is ugyanaz a Weöres-részlet, illetve André Ferenc hosszabban idézi: „legszebb alkotás a séta / bár a földön nem hagy jelet”. A szövegnek különben a címe a legjobb: Seöres Wándor.