House of Cards-ot akartam nézni, hát ebből már semmi sem lesz, de nem bánom.
Sokan kérdezik, mi van a bloggal. Gyerekek, hát írjatok olyat, mint Farkas Zsolt: hogy ne lehessen róla nem írni!
Szóval Farkas Zsolt blogolni kezdett: itt.
Bár félek, hogy csak arról van szó, hogy nem a facebookon akarta közöli, amit írt, a folyóiratok meg lassúak, és korlátozott a terjedelmük. Mert a bejegyzés rém hosszú, olyan, mint a "József és testvérei" eleje, amikor József leül egy kút mellé, és kétszáz oldal múlva még mindig ott ül. Amit Thomas Mann – talán Szerb Antal szerint – csak azért írt oda, hogy rövid úton megszabaduljon azoktól az olvasóktól, akik nem méltók a könyv további részére.
Most ki is számoltam: a 115 ezer karakteres poszt az én "József és testvérei"-kiadásomra átszámítva ötvenhat oldal lenne. (Még Bokros Lajos - váhh, összehasonlíthatatlanul szellemtelenebb - 140 pontja is rövidebb, mint F.Zs. írása.) Szerintem érdemes lett volna feldarabolni, és kb. tíz külön oldalon közölni, így áttekinthetőbb lett volna, és a bloggernek is fogalma lehetett volna arról, hogy azok közül, akik megnyitották, hányan olvasták végig. Mert félek, hogy nem két számjegy áll a sorszámomon.
Mindenesetre vitán felül érdekes írás, bár néhol olyan, mintha nem is F.Zs írta volna.
Hanem tehát Prokopp Dóra, aki azzal a vallomásával ejt zavarba az e heti Nők Lapjában, hogy néha különböző "nők, anyák, barátnők" társaságában teliholdkor feljár a Pilisbe, "megmerítkezni". Meg hogy volt egy terve: Magyarországra hívni a világ nagy spirituális tanítóit, "hogy itt imádkozzanak a bolygóért", de amikor belátta, hogy ezek a tanítók nem biztos, hogy találkozni akarnak egymással, váltott: "Jó, akkor legyen főnixtánc!"
De túl ezen tényleg érdekes, mint minden, amit Farkas ír.
A kiindulási alap: "A magyar bürokratiko-politikai »zsarnokság« szillogizmusa, alapképlete, oda-vissza összefüggésrendszere" a követező: "A) minél magasabb, több politikai és intézményes pozíció nekem (nekünk) = B) minél több fizetés, egyéb juttatások nekem (egyéb kedvezés, vagyonprivatizációs alkalom, gigaközbeszerzés, szupertitkos info, strómankodás, síbolás egymásnak) = C) minél nagyobb korrupció e pozíciók és pénzek megszerzéséért = D) minél masszívabb ellenhatékonyság és depresszió az adott területen, intézményben."
A fő tétel: ezt az egészet a B) pontban lehet megbontani. Vagyis a közszférában "a maximálbér" legyen a mindenkori minimálbér kétszerese.
Én annyival biztos támogatom, hogy idemásoltam. (Milyen jól beolvas a közvélemény-kutatóknak is: "Tessék ezt közvéleménykutatni: a démosz igazi, saját, releváns tendenciáit feltérképezni, nemcsak a hatalmi oligarchiáknak releváns adatokat szállítani antidemokratikus stratégiáik kidolgozásához.")
Ez már a negyedénél van, félek, hogy már nem sokan olvasták, pedig: "épp nem arról van szó, hogy mindenkinek legyen 100e alatt a nettója. Ha a rendszerváltás után végig ez a 2x-es szabály lett volna a közszférában, ma a 250e és az 500e közötti nettók országa lennénk. Aki túl kicsinek találja ezt a 2x-es szorzót, annak mondjuk el: 500e sokkal több, mint 250e. És ha ez sem elég, akkor azt mondjuk: 1m sokkal több, mint 500e. Viszont a 100e semmire nem elég, ha van gyereked, vagy ha nincs lakásod. A különbségeket szépen fel lehet mutatni a 2x-es szorzón belül. Ahhoz viszont tényleg kevés ez a 2x-es különbség, hogy kiforduljon magából az egész rendszer, hogy mindenki az irracionális, irreális különbségekbe csavarodjon bele. Mint ma. Mint a rendszerváltás utáni Magyarországon, a politikai-jogi-gazdasági-intézményes-hivatalos korrupció és ellenhatékonyság Magyarországán. Ahol a 100e nettó alattiak emígy, az 500e felettiek amúgy vannak teljesen becsavarodva. De ugyanabba: a túl nagy különbségbe, az igazságtalanságba. Senkinek nem ér százszor, tízszer, sokkal többet a munkája, az ideje, mint másé."
Arany szavak.
Rövidebben: "Miért kell a MNB elnökének több fizetést adni, mint nekem? (Értsd: bárkinek, aki rendesen dolgozik?) Nehogy elszámolja magát? Akkor egy jobb matekost kell odatenni." Ja, hát a izé, a felelősség! "A felelősségre való hivatkozás a legnevetségesebb. Attól nem lesz, nem attól lesz felelősségteljes valaki, hogy sokkal több pénzt kap, mint azok, akiknek az ügyeit, dolgait, sorsát koordinálja. [...] Az az érv, miszerint a »felelős beosztású« embereknek azért kell sokat adni, nehogy korrumpálhatók legyenek – az maga a korrupció." Jó, de magasan képzett, kalifikált... "Az az érv, miszerint a magasan képzett munkát jobban meg kell fizetni, sajnos szintén az antidemokratikus arrogancia jele. A magasan képzett munka drága, mert drága, hosszú, bonyolult az előállítása. Ám a képzettséget értelmetlen magántulajdonként kezelni: a közösségben és intenzív közvetítődésében érzi jól magát, ott fejlődik, használják értelmesen, attól kapja meg az elismerését. Annyiban sem magántulajdon, amennyiben a képzés közpénzen történt. (Magyarországon kb. mindenkié.) Minél több közpénzt kapott a képzésére a magasan képzett, annál többel lóg a köznek."
Később egy gyönyörű szó, különben úgy látom, angolból magyarítva, már megérte: "kafkaeszk".
Itt szerintem F. ZS. téved: "Mindeközben nincs egy egyszerű, áttekinthető statisztika arról, hogy a közszférában, közpénzből 100e ft alatt X ember keres, 100-150e között Y, és így tovább, végül pedig 2m 100e és 2m 195e ft (2010 óta ennyi a maximum) között Z számú ember? Mennyi ezen kategóriák összvolumene? Plusz egyéb juttatások? Mert akkor mindenki látja, mi a helyzet, mik az arányok." Mert szerintem van ilyen számsor: a költségvetés. Abból egy hozzáértőnek nem lehet olyan bonyolult elkülöníteni a bérjellegű juttatásokat, mint elsőre gondolnánk.
Ez meg egyszerre szép és igaz: "A pénz különleges érték, amennyiben egyetemes értékközvettítő. Összeveti az egy óra munkát az egy kiló banánnal és az egy leckényi tanulnivalóval; közös rendszerbe vonja a közös rendszerbe vonhatatlant; a pénz a varrógép és az esernyő találkozása a boncasztalon. De csak mint a nem pénzbeli értékek közvetítője értelmes. Minden extrém pénzkoncentráció szegényíti a rendszert. Különösen magánkézben. A tízszeres, százszoros, ezerszeres jövedelemkülönbségek mögött jogilag, politikailag támogatott és védett bűnözés áll. Piacon, közszférában egyaránt. Egy nemzetgazdaságon, egy cégen belül éppúgy, mint a világgazdaságban. Az semmilyen rendszerben nem kóser, hogy a „felsőbbrendű” amerikai Nike-juppik milliárdokat keresnek, a konkrét cipőket csináló vietnami munkások pedig milliomodannyit."
Személyes gyermekkori emlékektől a World Trade Center elleni merénylet hivatalos verziójának az érdekes megkérdőjelezésén át a konkrét választási mozgósításig – ritka az ilyen hosszú írás, amit ennyire érdemes elolvasni.
