Legutóbb a karácsonyi És-ben és a novemberi Jelenkorban olvastam Oravecz Imre verseit. Ezekből többnyire valami mindenen túli, tejfölszerűen homogén önsajnálat árad, mégpedig elképesztő volumenben - elsőrendű költői bravúr, hogy a versek mégsem émelygősek. Oravecznek…