Balázs Géza "Tetten ért szavak" című műsorát általában furcsa kíváncsisággal szoktam hallgatni a Kossuthon, mert a műsor kevéssé műsorszerű, többnyire műkedvelő hallgatók iskolaújságba való, lelkes nyelvénckedéseit olvassák be, a szerkesztő csak konferál. A végén pedig, amikor Balázs Géza bejelenti, hogy "következik a Vackarádió", mindig kapkodva kacsolok el. Ezt a gyermekszappanoperát nem szeretem - igaz, nem is nekem készítik -, a főcímdal pedig kimondottan idegesít. "Ahogyan a varrócérna kerüli a gombot", énekelik, erre az ütemre: titi-tátá titi-tátá titi-tátá tátá. Hogy a ritmus kijöjjön, az énekesnőnek meg kell erőszakolnia a nyelvet, a "varró" tátá-jából titi-t csinál, és úgy énekli, hogy "varocérna". Nem értem a szövegírót (szővegirot): miért nem "laza" a cérna jelzője, vagy - nem bánom - "tarka"? Mert a "varo" pocsék egy nyelvi selejt.
Morgok itten, de nem ok nélkül: Balázs Géza is morog a júniusi Magyar Napóban, "Bajban az ország immunrendszere" címmel. Van itt minden, járdán közlekedő biciklistáktól ingyen utazó EU-nyugdíjasokon, szlovák rendszámon és Blaha Lujza téri levesosztáson át egészen a szemetelésig. Az egész írás olyan, mint egy nagyra növesztett komment az Index valamelyik mérsékelten érdekes cikke alól, csak nem olyan szórakoztató és/vagy trágár. Biciklis persze tényleg ne csöngessen le a járdán, és ne éljenek vissza a szlovák rendszámmal (a rokkantkártya miért maradt ki?), de a dohogás kicsit Bajor Nagy Ernő-s hangja valahogy süketté tesz a cikk érdemi része iránt is.
Kuncz Ödön (Kuncz ALadár testvére) naplójegyzetei érdekesek lehetnek, de még nem jutottam hozzá, hogy elolvassam a tízoldalas közleményt. A kitűnő Vörös István kicsit halvány. Második, "Ha-világ" című verse egészen ötletszerű, bár legalább nem olyanok vannak benne, mint Péntek Imre "Széttiport Éden"-ében, hogy "Torzul a szó, az ejtés hibádzik". (Csak kérdezem: nem hibázik? Dé nélkül? Mert a hibádzik mintha azt jelentené, hogy hiányzik, nem? Új magyar tájszótár: "Innen is hibádzik ëcs csű kukorica mög amonnan is". Az én nyelvérzékem szerint ma már a zés és dzés alak két szóvá hasdt, bár a szótárak egynek veszik.) Szóval Vörös verse semmmire sem kötelezően ötletszerű, az az alaphelyzete - és onnan nem is lép semerre -, hogy el lehetne képzelni egy olyan világot is, amelyben "puha tehénpamacsok ugrálnak a tetőkön" és "a víz 36 fokon forr föl".
Lengyel János "Nehéz úton"-ja is ötletszerű, de ez az ötlet valahogy jobban kitölti a rendelkezésére álló, mindössze négy sort:
A vesztőhelyre visznek,
Csak ti kísértek.
Ha már titeket visznek,
Majd én kísértek.