Piackutatásban dolgozó barátaim bizonyára értékelni fogják a Bárka legfrissebb, idei ötödik számában a Gyulai Irodalomihumor-fesztiválon (vagy hogy kell ezt írni) elhangzott írások közt Garaczi Lászlóét: "Egy kérdezőbiztos vallomásai".
A népszámlálás idején, úgy érzem, egyébként is különös aktualitása van a furcsa fiatalember - saját kifejezésével élve: egy "kérdezőbizonytalan" - történetének, aki egy rossz tapasztalata után pl. kutyás házba többé nem csöngetett be ("Ha valaki az én kérdőíveimből próbálna tájékozódni a korabeli kutyatartási szokásokról, nálam a teljes nyolcvanas évek kutyátlan"), akit néztek sorozatbetörőnek, és csábított el unatkozó, pongyolás delnő ("Ezt a kérdőívet otthon kellett befejeznem"), és aki végül oly kevés alanyt kérdezett le, hogy a kérdőívek kitöltése során kénytelen volt saját meglódult fantáziájára hagyatkozni, annyira, hogy egész sorsokat és életeket szopott egyenesen az ujjából: "egyik ügyfelemről azt találtam ki, hogy mind a két kezén hat ujja nőtt, és betéve tudta Marx Tőkéjét visszafelé. (...) Valakiről azt írtam, hogy foglalkozása ipari citerás, és darált fenyőtűvel táplálkozik, napi adagja egy gyalogfenyő."
Akinek ez kevés: a műben szerepel még egy majomkenyérfa Hemingwaytől származó, kard hosszúságú termése és egy Ginsberg által aláírt papírzsebkendő is. A végét - nehéz szívvel - nem lövöm le: lásd a standokon és a jobb könyvesboltokban.
(És akkor a folyóirat briliáns 59. oldaláról még nem is beszéltünk!)
