Még nem láttam Tarr Béla utolsó filmjét, de addig is figyelemmel kísérem a róla írottakat. A szeptemberi Beszélőben Sághy Miklós közöl kritikát A torinói lóról: ez az első negatív kritika, amit erről a filmről olvastam.
Sághy nem általános kifogásokkal nyit, hanem előbb konkrét jeleneteket vizsgál. A nyitó képen például egy lovas kocsi halad a szélben, de a háttérben mozdulatlanul állnak a fák – mindez, mondja a kritikus, nyilván nem rendezői ügyetlenség, hanem szándékos stilizáció, de mi a célja vajon? Efféle részletmegfigyelésekből építkezik, és úgy találja, hogy a realisztikus ábrázolás valamiféle "illogikus stilizációval" keveredik. Végül arra a következtetésre jut, hogy a film didaktikus: „...mintha nem bízna bennem a rendező. Mintha nem merné az értelmezés munkáját a befogadóra bízni.”
Előbb-utóbb nyilván hozzámérem a saját tapasztalatomhoz is az itt olvasottakat, de bárhogy lesz is, szerintem Sághy írása fontos szövege a Tarr-recepciónak.
