Annyira megtetszett Bicsérdi Ádámnak az előző posztban méltatott Nyerges-kritikája, hogy kicsit turkáltam a neten, hátha találok mást is. A Pollágh Péter könyvéről az Új Forrásba írt recenzió is nagyon tartalmasan és kellő szellemességgel van megírva, az első másfél oldal úgy jó, ahogy van. Azt hiszem, a szerkesztőknek többet kéne foglalkoztatni ezt a fiút, mert ezenkívül csak a legutóbbi Műútban találtam tőle irodalomkritikát. Az Aaron Blum "Biciklizéseink Török Zolival" című könyvéről szóló recenziót valamelyest színtelenebbnek érzem a két korábbinál, aminek talán az az oka, hogy ezzel a könyvvel szemben a kritikus mintha kisebb ellenállást érzett volna. (És - a Nyerges-recenzió ismeretében - ennek az írásnak az elején nekem már egy kicsit sok a nemzedéki retrólamentálás.)

Olvastam még Bicsérditől - az említetteknél jobbára korábbi - filmkritikákat, a KUK-on, és ezek is elég jófélék, bár kevésbé vannak jól megírva, és meglehetősen (igaz, nem zavaróan) szpoilerezősek. A KUK fertályán én most jártam először: ez a Katolikus Egyetem esztétika tanszékének a kritikai oldala. Irodalomkritikát idén nem közöltek (a korábbiak sem zavarnak sok vizet), de itt egy érdekes interjú tavalyról Kemény Istvánnal.

...Nagyjából itt jutott eszembe, hogy nem tudom, hogyan is érek ennek a posztnak a végére. De szerencsére ekkor megtaláltam a Vasadi Péterrel készült interjút. Én Vasadi költészetét nem szeretem (szerintem még az is lehet, hogy rossz költő), de ebből a nagyon jó interjúból nagyon eredeti módon gondolkodó, izzóan vallásos értelmiséginek tűnik. Ilyeneket mond: "Miért nem adnak [mármint az egyházban] például a lingvisztikai sikerességre?" Vagy: "Nem nyugodhatunk bele abba, hogy Szent Ágostonról nem beszélnek a templomokban." És: "Nézzétek, nekem már az is lelkifurdalást jelent, hogy egy ekkora házban ketten vagyunk, amikor olyan sokaknak nincs fedél a fejük fölött. Hogy hogyan érezheti jól magát egy ember egy püspöki palotában akkor, amikor ekkora a szegénység, az éhezés?" A katolikus költőségről, Pilinszkyre utalva: "János finom gyerek volt, nem tiltakozott ellene, de ez egy brutális megkülönböztetés." Végül egy szép szó: "imarobot".

Illetve még valami. Vasadi dicséri Mel Gibson "Passió"-jának naturalizmusát, kárhoztatva a film kritikusait, mondván, hogy bizony "ezt csinálták Jézussal". Ebben az ügyben egészen biztosan nincs igaza. Szerintem ugyanis minden olyan beállítás hamis és velejéig keresztényietlen, amely szerint (márpedig a film ezt sugallja) "a zsidók" ölték meg Jézust, nem pedig mi, emberek.