Ez is az Ezredvégből. Kerék Imre Ovidiust fordított, Babits után. Az új fordítás szerintem nem jobb, de még a hangzása sem modernebb (sőt, itt-ott nem is különbözik eléggé a korábbitól). Lehet választani, nem írom ide, hogy melyik kié. A megoldáshoz az utolsó szavakra kell kattintani.
Forró nyár: fele útját járta meg a nap az égen, Nagy hőség volt, félúton ragyogott a Nap éppen,
lankadt tagjaimat lágy kerevetre vetem. fáradt tagjaimat várta vetett nyoszolyám.
Félig nyitva zsalum, félig leeresztve a függöny. Félig nyitva hagyott zsalumat függöny suhogatta,
Mint mikor az erdőn lombba szűrődik a fény, mint ha a Nap fényt szűr erdei lombokon át,
vagy mikor eltün a nap, s halk árnyakkal jön az alkony, vagy ha a Nap tűnik s puha árnyakkal jön az este,
vagy mikor oszlik az éj: csöndbe dereng a szoba. vagy mikor éj múltán késik a hajnali fény.
Illik az ily halk fény, ha szemérmes látogatót vársz: Illenek ily árnyak hozzá, ha szemérmes a lányka,
a remegő lánykát merni tanítja az árny. a remegő kedves bújva ölelni szeret.
Ime Corinna bejő, öltözve rövid tunikába: Íme, Corinna belép, tunikája lazára megoldva,
kettős hajfonata rejti nyakának ivét: márványszínü nyakát rejtik a fürt-fonatok.
így mehetett hajdan nyoszolyája felé Semirámis, Éppígy szánta magát ölelésre a szép Szemirámisz,
így a hires Láis dús szeretői elé. s így Láisz, sok erős férfiakat szerető.
Ritka szövésű finom tunikája, nem sokat árt az: Lenge-finom tunikája bár nem olyan sokat ártott,
mégis tépte kezem, s védekezett a leány, téptem testéről, míg ő védekezett,
védekezett a kacér, noha győzni percre se kívánt, harcolt, ám látszott, hogy nem diadalra törekszik,
s végre mohón önkényt adta föl a diadalt. épp csak néhány perc, s végre megadta magát.
S óh mikor ott állott ruha nélkül előttem! alakján S óh, ott állt, szemeim boldogságát betetézve,
szomju szemem nem lelt egy makulányi hibát. pőrén, s nem mutatott egy mákszemnyi hibát.
Mily vállat láttam! mily dús karokat tapogattam! Mily vállat láttam, s mily telt tomport tapogattam,
mily dagadón idomult emleje ujjam után! s két bimbója hegyes, épp tenyerembe-való
S csókvert melle alatt mily tündöklő sima has nyúlt! volt és formás melle alatt vakitó, sima has nyúlt.
Mily buja, dús csípők! Mily fiatal, deli comb! És a remek csípők! S két ruganyos deli comb!
Mit soroljam el egyenkint? Nem volt hiba benne, Egyenkint mit taglaljam? Neki mindene szép volt,
s minden szépségét meztelenűl ölelém. s lángbaborult testét adta, hajolva fölém.
Gondolhatni a többit!...Lankadtan pihentünk már... A többit ki-ki tudja… Ernyedten pihenünk már…
Óh csak bús nyaraim sok dele volna ilyen! Óh, érjek sűrűn ily gyönyörű deleket!