Eredetileg nem Vári Györgynek Térey "Protokoll"-járól szóló recenziójáról (karácsonyi Narancs) akartam írni, hanem a decemberi Korunkról, főleg az USA- (AEÁ!) összeállításról. Például ahogy Tamás Pál nem tudja eldönteni, hogy a hűvös politológiai szöveggépet működtesse, vagy inkább mégis fiatalosan kovbojkodjék. (Az utóbbira egy példa: "Az iráni középosztály régi westernizált csoportjai meg közben eltűztek Kaliforniába.")
Vagy Törőcsik Máriának a különböző étkezési irányzatokról szóló, kissé ötletszerű és reflektálatlan cikkéről. Mielőtt idemásolom néhány ott összegyűjtött és tömören jellemzett food-irányzat nevét, jöjjön a cikk egyik érdekes mondata: "Az étellel kommunikálunk." Ez nem azt jelenti, hogy reggel megkérdezzük, hogy aludt az aludt tej, hanem hogy a kínált étellel különböző dolgokat fejezhetünk ki. (Ezek után nem meglepő, hogy "az étkezéssel is kommunikálunk" - ez végül is csak attól függ, hogyan definiáljuk a kommunikáció fogalmát. Mert azt például elég nehéz lenne levesben elkommunikálni, hogy "értem, hogy nyúzottnak érzed magad, drágám, de szó se lehet mezoterápiáról, inkább próbálj lefeküdni időben".)
Szóval a "food-trendek", a teljesség igénye nélkül: fast food, fast good, convenience food, cheap basics, bio-food, autehentic food, trusted food, SOS food, harmony food, local food, spiritual food, superfood, novel food, functional food, nano-food, clean food, GM food, mood food, sensual food, wellness food, show food. Az "SOS food" rövidítést a szerző "Save Your Society"-ként oldja fel, pedig a két kifejezésre az egész interneten egyetlen találatot ad ki a Google, mégpedig a dr-torocsik.hu oldalon. Próbálkoztam a Save Our Society-vel is, ami a rövidítés ésszerűbb feloldásának tűnik, de nem túl sok sikerrel. Egyébként úgy tűnik, mintha az SOS food épp annyira lenne katasztrófák esetére tervezetett életmentő élelem, mint a környezettudatos étkezés egyik nem túl elterjedt jelszava.
Későre jár, pedig még a Korunkban is van egy két érdekes cikk, pl. a nagyszerű Antoine Compagnontól ("Az elmélet démona" című könyvéért nevezem nagyszerűnek -- itt egy részlet -- főleg az "Amikor hatodikos kisiskolás lettem" kezdetű részt ajánlom ), a Grendel-féle irodalomtörténet kritikája meg a furcsa Techet Péter írása.
De ezeknek legkorábban holnap ejtem szerét, ahogy a Protokoll-recenziónak is. Jó éjszakát! Ja, és BÚÉK!
