HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Na és?

2011.01.02. 19:16 Szántó Domingo

A karácsonyi Narancs Térey János "Protokoll"-járól közölt recenziót Vári György olykor egészen vitriolos tollából. (A Litera körkérdésére adott válasza szerint Térey egyébként Várinak épp a legkomiszabb kritikáját tartja 2010 legizgalmasabb folyóirat-publikációjának; amihez az érdeklődőknek ellenszérumul ajánlom Takács Ferenc írását a Mozgó Világból. A Litera-körkérdés egyébként szerintem nagyon tanulságos, érdekes látni, hogy hogyan tájékozódnak, illetve nem tájékozódnak az irodalomban a szakemberek.)

Vári mintha nem tudna mit kezdeni a "Protokoll"-lal. Az, hogy mintegy dekódolja a könyvet, és rekonstruálja a szerkezetét, még kevés az üdvösséghez. Mintha nem érintette volna túl mélyen a kritikust a mű - nem is csoda, ha engem sem fogott meg a kritika. Legalábbis úgy érzem, semmi olyasmit nem fejt ki a könyvből, amiért érdemes lett volna megírni (vagy a recepcióesztétika híveinek kedvéért: elolvasni). "A végső vereség elfogadása mint egyedül lehetséges felülemelkedés"? "A művészet áruvá válása"? "A kultúrafogyasztás fétisjellege"? - Ezek csak korszerű (ha nem is újszerű) szlogenek. "A pezsgés (...) egyre inkább unalommá, a tágas városi tér irányok nélkülivé válik, ahogy haladunk a  szövegben"?  - Na és? "A városban és lakóinak viselkedésében ugyanilyen iránytalanul ismétlődik a múlt, így lesz a fölösleges ember újraírása egyúttal egy tágabban értett válság regényéé, egy szóra sem érdemes országé, ahogy a Protokollhoz több szálon kapcsolódó Asztalizene mondja." - Igen, és ezért a tapasztalatért tényleg érdemes elolvasni a könyvet?

Mintha a kritika alapján így lehetne összefoglalni a regényt: egy fölösleges ember iránytalan vergődése kora és hivatása kulisszái között, kíméletlen társadalomrajzzal a háttérben. Ez azért nem éppen kedvcsináló. Legalábbis amikor annak idején ilyen tartalmi összefoglalásokat olvastam a Pesti Műsorban, messzire elkerültem a szóban forgó filmet. (Ezt az összefoglaló és nem a film kritikájául mondom.)

A cikk végén: "az elengedés és a rezignáció ünnepe". De ezt a magasztos kódát az addigiak ismeretében nem érzem megérveltnek.

Nem olvastam az egész könyvet, az előzetes folyóirat-publikációk nem győztek meg, de azért ha lesz rá pénzem, megveszem. Addig is kénytelen vagyok például a szeptemberi Tiszatájra és az októberi Alföldre hagyatkozni. "A hétfői körözvény" vagy a "Játssz nekem, Szimbolikus Zenekar" című részlet, ahogy a többi folyóiratban közölt rész is verses elbeszélésnek nevezi a "Protokoll"-t, és azt hiszem, elbeszélésként is kell olvasni, mert versnek ilyen: "Vasárnap csöngetnek. Nem hiszi el: / Novák áll kinn, egy hosszúkás palackkal / A hóna alatt. Bejelentve sincsen. /'Boldog névnapot.' 'Jézus...köszönöm. / Sosem ülöm meg. Szökőévben egyszer...' /'Most megüljük. Isten áldjon.' 'Egészség.'" Így indul az Alföld. A Tiszatájból inkább azt a részt idézem, ahol arról van szó, hogy a meg (ugyan miért?) nem nevezett elnököt nem engedték be Romániába:

„Nem adtak leszállási engedélyt
Vásárhelyen az államfői gépnek."
Binder odasúgja Mátrainak:
„Egyedül Európában, megható,
Budapestnek nincs különgépe...” „Persze,
Ez igazából katonai gép.”
„De nem nehézbombázó. Mit remegnek?”
„Alaki vagy tartalmi kifogás
Merült föl?”, kérdezi egy hírlapíró.
„Kérem, egy apró félrefordítás
Miatt nem tudott leszállni az Elnök.
Nos, »önkormányzatot« írtunk »tanács«
Helyett.” „A mód fura és pitiáner,
Megmosolyogtatóan pitiáner
Kifogás. Belekötnek bármibe”

A való világ aktualitásainak efféle regénybe emelése csak egyszer csiklandozza meg az ember intellektusát, a második alkalommal már beverselt újságcikknek hat. Ami pedig a protokollos Mátrait, a főhőst illeti, túlterheltnek látom a karakterét: aki protoklollost én ismertem, az mind kedves, kicsit bolondos ember volt, egyfajta derűs, énektanári rezignáltsággal, már amennyiben a kollektíva nem vette komolyan a tárgyát, pedig az igenis fontos és érdekes. Mátrait, azt hiszem, inkább személyzetisnek kellett volna megírni, az sem alakítója a nagypolitikának, mégis beleláthat az alakulásába.

A "Protokoll", ahogy látom, regény versbe szedve, de (legalábbis az, amit folyóiratban olvastam belőle) szerintem elég közepes, versnek is, regénynek is.

 Ps.: Nem tudom, volt-e szerkesztője a műnek, de nem ártott volna neki. Mert mi az, hogy "Novák áll kinn, egy hosszúkás palackkal / A hóna alatt. Bejelentve sincsen"? Nem elég, hogy hosszúkás (nem pedig tömzsi?) palackot szorongat, de még bejelentve sincs? Persze arról van szó, hogy nincs vagy "nincs is" bejelentve - csak éppen nem ez áll a szövegben. Na, mindegy.

4 komment

Címkék: alföld narancs térey vári györgy protokoll tiszatáj

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr152554861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NagyLevin 2011.01.03. 21:37:27

Kedves Szántó Domingo!

Úgy látom, két ügyben is vitánk van. Az egyik ügy gyorsan rendezhető. Szabó T. Anna könyve szerintem fejlett formaérzékkel megírt bárgyú giccs, és nem látom be Takács Ferenc kritikája után sem, miért kéne máshogy gondolnom. Attól, hogy egy giccses versike egyik sora utal egy Shakespeare-tragédiára, még nem lesz kevésbé bugyuta, legfeljebb jelzi, nem csak idill van, hanem tragédia is. Szomorú dolgok is vannak meg szépek és vidámak is. Ez még mindig nem különösebben katartikus. Vannak tragédiákról beszélő versek a kötetben magában is, ez csak tematikus kérdés, ettől nem lesz kevésbé giccs.
Mintha személyes vonatkozásokra is utalna Térey és köztem (igen, barátok vagyunk, erről majd lentebb), jelzem, Szabó T. Annával alig volt személyes kapcsolatom, sosem ártott nekem, semmi rosszat nem tudok róla, bizonnyal nagyszerű ember, nem voltak a versesköteten túli motívumaim. (A többi kötete, bár sosem állt közel hozzám a költészete, jobb, némelyik valamivel, némelyik sokkal jobb a jelenleginél.) Miért "komisz" dolog ezt megírni? Miért komiszság nagyon rosszat írni egy - megítélésem szerint - nagyon rossz kötetről?

Térey: sajnálom és kétségtelenül a kritika hibája, ha nem jött át, hogy engem nagyon is megérintett a könyv, és az meg, hogy Önt nem fogta meg a kritika, pláne a kritika hibája. A kritika, amelyik nem szól az olvasóhoz, feleslegesen jött a világra. Viszont, a rekonstrukciója - tán mert nem tudta lekötni a figyelmét az írás - nem pontos és azért nem is nagyon jóindulatú. Ha megengedi, kritikám nem olyan, különben "korszerű"-nek nem nevezhető marxista-adornoiánus "szlogeneket" ismétel, ennél azért kicsit többet állít. Azt, hogy kétféle ismétlés, kétféle "konvenciórendszer" harca a könyv. Az egyik konvenciórendszer a mechanikus üresség ismétlődése napra-nap, a másik ismétlődést úgy hívják, hogy ünnep vagy költészet (a ritmika ismétlődés stb). A nagyon erős, kötött hagyományokkal rendelkező verses regény feltámasztása szintén ismétlés. Viszont olyan ismétlés, ami mindig a jelenbe szól ki, ez az egyik kötelező kellék, az aktualizáló kiszólás. Tehát úgy kell valamit megismételni, hogy az ne unalom, egysíkúság, mechanikus robot és döghalál legyen, mint a Mátrai Ágostont körülvevő protokoll, hanem hogy feltámadássá váljon. Erről szól a vallási ünnep, a szakrális pillanat megismétlődéséről az áldozásnál, amiről sok szó van, az utolsó vacsora ismétlődése, megelevenedése például. Ez többször ismétlődik, legutoljára keresztelő is van hozzá - egy idegen családé. Ez ebben a jól végiggondolt motivikában szerintem megrázó. Az ismétlődés a városi térben a szobrokkal ugyanilyen- az is felejthetetlen szerintem, az ÉS-ben jelent meg az a részlet, olvassa el (szerintem amúgy az egészet). Vagyis az ismétlődő, már volt (a "na és") és az aktuális találkozásáról. A mindig aktuális a művészet lelke, nem az időtlen, mert olyan nincs. Minden elolvasás, interpretáció aktualizál, ha már Ön a recepcióesztétikát hozta szóba, hiszen a mű az idő felett, "teljes" jelentésében nem áll rendelkezésünkre, mi ugyanis nem az idő felett, hanem az időben vagyunk és a műalkotások nekünk szólnak. Ezért nem "beverselt újságcikk", ettől a Térey-regénytől aztán semmi sem áll ennél távolabb szerintem. Az üres ismétlés a művészetben az, aminek az olyan konzumtermék a produktuma, mint a legutóbbi Szabó T. Anna-kötet nagyja szerintem.

Amit ígértem: Térey a barátom, de nem azért dicsérem, mert a barátom, hanem az érdeklődésem miatt barátkoztunk össze. Azzal hízelgek magamnak, hogy személyes érzelmeim nem befolyásolják kritikai ítéleteimet az elkerülhetetlennél jobban. Bizonyítani nem tudom, ahogy Ön sem az ellenkezőjét, kérem, higgye el!
Üdvözli:
Vári György

Szántó Domingo 2011.01.04. 10:58:46

Kedves Vári György!

Hát erre nem számítottam. Én itten csak írogatok - de hogy olvasóm is van! Most el kell mennem sétálni, de ami a személyes vonatkozásokat illeti: nem kívántam inszinuálni. Nem tudtam semmit a költővel való személyes kapcsolatáról, fájlalnám, ha ezt érzékeltetnék a bevezető sorok, de hát talán nem is érzékeltetik. Mindenesetre kiderült: egyetértünk abban, hogy érdemes minden félről elfogulatlanságot feltételezni.

A "Villany"-kritika tartalmi részét nem érintettem (erre nem volt helyem [=időm]), csak belinkeltem mellé Takács Ferencét + komisz. És miért, nem komisz? Ha mondjuk száz százalékig megalapozott volna, attól már finom is lenne? És ki mondta, hogy mindig finomnak kell lenni? Szerintem - elvileg - a komiszság is lehet adekvát.

Bocsánat, hogy most csak ennyi.

Üdvözli
Sz.D.

NagyLevin 2011.01.04. 22:10:14

@Szántó Domingo:

Akkor én kérek elnézést túlzott gyanakvásomért, ami a személyes szálakat illeti. A komisz jelző mintha konnotálna némi öncélú rosszindulatot is, ilyesmi nem volt (asszem) bennem, a könyv olvasása kétségtelenül némi gonoszkodásra ingerelt. De igaza van, túlérzékenyen reagáltam ezekre.
Üdvözlettel:
Vári Gyuri

Szántó Domingo 2011.01.05. 02:10:40

@NagyLevin:
Kedves Gyuri,
mielőtt rátaláltam a "komisz"-ra (hiszen hát a "némi gonoszkodást" nem lehetett nem érezni) egy ideig keresgéltem a jelzőt. Ma már "rosszcsont"-ot írnék. Mindegy, majd a kötetben. De most felmegyek posztba, ha nem bánja, bár egyelőre csak a "Villany" dolgában.
D.
süti beállítások módosítása