A karácsonyi Narancs Térey János "Protokoll"-járól közölt recenziót Vári György olykor egészen vitriolos tollából. (A Litera körkérdésére adott válasza szerint Térey egyébként Várinak épp a legkomiszabb kritikáját tartja 2010 legizgalmasabb folyóirat-publikációjának; amihez az érdeklődőknek ellenszérumul ajánlom Takács Ferenc írását a Mozgó Világból. A Litera-körkérdés egyébként szerintem nagyon tanulságos, érdekes látni, hogy hogyan tájékozódnak, illetve nem tájékozódnak az irodalomban a szakemberek.)

Vári mintha nem tudna mit kezdeni a "Protokoll"-lal. Az, hogy mintegy dekódolja a könyvet, és rekonstruálja a szerkezetét, még kevés az üdvösséghez. Mintha nem érintette volna túl mélyen a kritikust a mű - nem is csoda, ha engem sem fogott meg a kritika. Legalábbis úgy érzem, semmi olyasmit nem fejt ki a könyvből, amiért érdemes lett volna megírni (vagy a recepcióesztétika híveinek kedvéért: elolvasni). "A végső vereség elfogadása mint egyedül lehetséges felülemelkedés"? "A művészet áruvá válása"? "A kultúrafogyasztás fétisjellege"? - Ezek csak korszerű (ha nem is újszerű) szlogenek. "A pezsgés (...) egyre inkább unalommá, a tágas városi tér irányok nélkülivé válik, ahogy haladunk a  szövegben"?  - Na és? "A városban és lakóinak viselkedésében ugyanilyen iránytalanul ismétlődik a múlt, így lesz a fölösleges ember újraírása egyúttal egy tágabban értett válság regényéé, egy szóra sem érdemes országé, ahogy a Protokollhoz több szálon kapcsolódó Asztalizene mondja." - Igen, és ezért a tapasztalatért tényleg érdemes elolvasni a könyvet?

Mintha a kritika alapján így lehetne összefoglalni a regényt: egy fölösleges ember iránytalan vergődése kora és hivatása kulisszái között, kíméletlen társadalomrajzzal a háttérben. Ez azért nem éppen kedvcsináló. Legalábbis amikor annak idején ilyen tartalmi összefoglalásokat olvastam a Pesti Műsorban, messzire elkerültem a szóban forgó filmet. (Ezt az összefoglaló és nem a film kritikájául mondom.)

A cikk végén: "az elengedés és a rezignáció ünnepe". De ezt a magasztos kódát az addigiak ismeretében nem érzem megérveltnek.

Nem olvastam az egész könyvet, az előzetes folyóirat-publikációk nem győztek meg, de azért ha lesz rá pénzem, megveszem. Addig is kénytelen vagyok például a szeptemberi Tiszatájra és az októberi Alföldre hagyatkozni. "A hétfői körözvény" vagy a "Játssz nekem, Szimbolikus Zenekar" című részlet, ahogy a többi folyóiratban közölt rész is verses elbeszélésnek nevezi a "Protokoll"-t, és azt hiszem, elbeszélésként is kell olvasni, mert versnek ilyen: "Vasárnap csöngetnek. Nem hiszi el: / Novák áll kinn, egy hosszúkás palackkal / A hóna alatt. Bejelentve sincsen. /'Boldog névnapot.' 'Jézus...köszönöm. / Sosem ülöm meg. Szökőévben egyszer...' /'Most megüljük. Isten áldjon.' 'Egészség.'" Így indul az Alföld. A Tiszatájból inkább azt a részt idézem, ahol arról van szó, hogy a meg (ugyan miért?) nem nevezett elnököt nem engedték be Romániába:

„Nem adtak leszállási engedélyt
Vásárhelyen az államfői gépnek."
Binder odasúgja Mátrainak:
„Egyedül Európában, megható,
Budapestnek nincs különgépe...” „Persze,
Ez igazából katonai gép.”
„De nem nehézbombázó. Mit remegnek?”
„Alaki vagy tartalmi kifogás
Merült föl?”, kérdezi egy hírlapíró.
„Kérem, egy apró félrefordítás
Miatt nem tudott leszállni az Elnök.
Nos, »önkormányzatot« írtunk »tanács«
Helyett.” „A mód fura és pitiáner,
Megmosolyogtatóan pitiáner
Kifogás. Belekötnek bármibe”

A való világ aktualitásainak efféle regénybe emelése csak egyszer csiklandozza meg az ember intellektusát, a második alkalommal már beverselt újságcikknek hat. Ami pedig a protokollos Mátrait, a főhőst illeti, túlterheltnek látom a karakterét: aki protoklollost én ismertem, az mind kedves, kicsit bolondos ember volt, egyfajta derűs, énektanári rezignáltsággal, már amennyiben a kollektíva nem vette komolyan a tárgyát, pedig az igenis fontos és érdekes. Mátrait, azt hiszem, inkább személyzetisnek kellett volna megírni, az sem alakítója a nagypolitikának, mégis beleláthat az alakulásába.

A "Protokoll", ahogy látom, regény versbe szedve, de (legalábbis az, amit folyóiratban olvastam belőle) szerintem elég közepes, versnek is, regénynek is.

 Ps.: Nem tudom, volt-e szerkesztője a műnek, de nem ártott volna neki. Mert mi az, hogy "Novák áll kinn, egy hosszúkás palackkal / A hóna alatt. Bejelentve sincsen"? Nem elég, hogy hosszúkás (nem pedig tömzsi?) palackot szorongat, de még bejelentve sincs? Persze arról van szó, hogy nincs vagy "nincs is" bejelentve - csak éppen nem ez áll a szövegben. Na, mindegy.