Mesterházi Mónika kiposztolta a Facebookra, hogy ma hajnalban meghalt Rába György. Hadd linkeljem ide - mindazonáltal abban a reményben, hogy nem pontos az információ - Rábának azt a versét, amelyik a Nyugat utolsó számában jelent meg. (Bár bizonyos értelemben a Nyugat után elindult Magyar Csillag is Nyugatnak tekintendő; legalábbis a kor- és munkatársak, péládul Ottlik, annak tekintették.) Szóval a vers: Csaba nyomában. Ha jól számolom, a költő tizenehét éves volt, amikor megjelent. Most épp a januári Holmiban van tőle három vers, az néhány hónap híján hetven év.
A fiatalkori vers első sorában szerintem van egy hiba: "Nyakban, szívben pipás telek subája": elsőre nem evidens, hogy a "telek" a "tél" többes, nem pedig a "telek" szó egyes száma, annál is kevésbé, mert a - különben eredeti - "pipás" jelző sem asszociálja magától értetődően a telet. Ez olyan, mint Ady Kosztolányitól kárhoztatott "mák"-ja (tudnillik a "mai nap" többes számának értelmében), annak modora és jelentésessége nélkül.
Érdekes az öreg Rába hangja: van a takarékos és nagyon törékenyre kiegyensúlyozott versbeli megszólalásának egy olyan evidenciája, amely elég ritka ma, talán nem véletlen hogy az okos és elegáns Imreh András verse jön a Holmiban rögtön Rábáé után. (Bár az utóbbi költőre biggyesztett jelzőimet a "Zsargonok, amiket nem beszélünk" című verse jobban szemlélteti - kár, hogy nem találom a neten.) Rába érdekesen szerkeszti ezeket a már talán több mint tíz éve íródó, rövid sorokból álló és rendszerint teljes terjedelmükben is rövid, szinte egy lélegzetvételnyi verseit, van bennük valami Mándy hétköznapi látomásainak esetleges, tétova eszköztelenségéből. Talán az öreg Márai írja, hogy már nem tud szerkeszteni; mintha ennek belátásából, illetve az ebből levont következtetésekből származnának Rába kései versstruktúrái is. Itt a Holmiban megjelentek közül az utolsó:
A rózsafákig
Már nem élsz
Mit remélsz
Ki a helyét adja át
A trolin máskor énközpontúság
A testi selymét lengeti
A vágy trilláit pengeti
Kapaszkodik a nótafára
Az anyja lánya
Beste borostyánja
Veti le a fehérneműt
Megülik ünnepük
Boldogok a létben
Mit szóljon aki szépen
Napról napra csak a másik
Számlálja rózsafáit
Bimbókra bízza a folytatást
