Az Ex Symposion 73. számának fő témája a pizsama. (A téma korábbi, emlékezetes felvillantása Esterházynál - rá kell keresni a 'pizsama' szóra -, illetve alapvetése Varró Dánielnél.) Beköszöntőjében a jó és egyre jobb Szegő János ezt írja: "Amikor saját magamról, életem egy-egy kétségéről, problémájáról próbálok minél őszintébben írni, akkor az nem is olyan érzés, mintha meztelen lennék, inkább olyan, mintha pizsamában flangálnék a Körúton". Ez szép és jó, de nem hiszem el, hogy tényleg olyan lenne - és ettől bizonyos feszültséget is érzékelek a teljes mondat és a "minél őszintébben" kitétel között. De hát szövegben a feszültség drága kincs. Ez pedig másért jó: "Thomas Mann, ha pizsamát hordott, gondolom, gondosan begombolta azt". (Megmondom: az "azt"-ért.) Ehhez apró adalék: olvasmányélményeimben kutatva magam sem lelem Thomas Mann pizsamájának nyomát, de arra emlékszem, hogy naplójának tanúbizonysága szerint az írófejedelem egy különösen meleg nyári napon hosszú alsónadrág helyett rövid selyemalsót vett - és meg is hűlt!
A nagyon tehetséges - sőt annál már több is - Kemény Lili "Egy üres busz álma" [kicsit görgetni kell érte] című verse jó vers, de furcsa módon mintha annak veszélyét villantaná fel, hogy (a versszépség nem formai, hanem gondolati értelmében) a költő hajlamos lehet a giccsre. Ahogy pl. - hogy nagyot mondjak - József Attilát lehet úgy olvasni, hogy az ember azt érzi: a vers összeroskad a saját, jól megteremtett érdekessége alatt; és ettől, akkor és ott, már nem is olyan érdekes.
Nem olvastam el az egész lapot, de, mintha két dolog hiányozna a pizsamatémából. Az egyik a köldökszösz és annak titka, a másik pedig a sajátos férfipizsama: a póló (esetleg atléta) boxeralsó kombó. Arról nem is beszélve, hogy ez az alváshoz rendszeresített külön összeállítás vagy egyszerűen a - zuhanyozáshoz való fáradtság függvényében - előző, illetve következő napi alsóruha-e.
Borsik Miklós újabb Juhász Ferenc-átiratai jók, de elsősorban megint az a jó bennük, ami már Juhászban is jó volt. Ezek a versek mégis jobbak, mint amiket korábban olvastam ebből a zsánerből. Az elsőt - a szövegnek a nagyobb szövegfolyamból való kiemelésétől eltekintve - Borsik alig írta át, de az egyik legfontosabb változtatás, a vers végére illesztett egyszavas mondat - "Hiányoztok." - jó. Ugyanígy jó - nagyon jó - a második vers záróképe, a Szentkuthy Miklós szájából kiszedegetett Juhász-bábuk, amelyek közül az ülve alvó író az utolsót kettéharapja. De Borsik megint tompít és ront is. Juhásznál az anya udvaron kiteregetett alsóneműi a hidegben "üvegálarc-üvegzászlókká fagytak", amiből az átiratban a bántóan semmitmondó "üvegmaskara" lesz.
Azzal zárom, ami a legjobban tetszett: Keresztesi József "A díj" című dalszövegével (Új Párduc zenekar), vagy - ne féljünk ettől - versével. Az második verzét és a refrént ide kell másolnom. Ha jövőre kimarad a Szép versekből, akkor az - egyébként bámulatra méltó figyelmetlenséggel szerkesztett - kiadványt még annál is hanyagabbul rakják össze, mint gondolnám. Sok más mellett a nagyszerű Michel Houellebecq nem annyira jó, de még mindig nem rossz új regénye, "A térkép és a táj" jut eszembe róla, bár Keresztesi verse versnek jobb, mint regénynek a regény, pedig az Goncourt-díjas:
este a kastély fényárban úszott
állva tapsolt a díszterem
és átvettem akkor az emlékplakettet
meg a harmincezer eurót hát istenem
megtartottam a díszbeszédem
hogy a nyugati kultúra miért vesztes
és előkerült egy Dom Pérignon
ezerkilencszázötvenkettes
gratulált mindenki, aki csak számít
meg voltak kurvára elégedve
és úgy aludtam számban a lazac
ízével, mint egy Kodiak-medve ---
és a tó partján a lány
ott ült a kezében hosszú bottal
és mosolygott a kakán
ahogy újra és újra előbukkan
azt mondta, figyelj jól
hogy a Hold alatti világ miről szól
minden ismétli önmagát
csak figyeld, figyeld a kakát!
Utólagos megjegyzés: közben elolvastam Szvoren Edina új novelláját is (Miért éppen "Kakaó" a címe?), szokás szerint nagyon jó, bár (bár?) most kevesebb a zsigeri viszolygás a testitől. Azt hiszem, csak szemöldök van, meg gigantikus bütykök, de azok sem nyílt ellenérzéssel említve.