Szabó T. Anna szépen és okosan dicséri az ÉS-ben Lator László új könyvét, amelynek még a borítója is érdekes: mintha valamilyen fémes hatású festéket is használt volna a nyomda a négy szín mellett. Egy barátom épp a héten mondta, hogy szerinte az Európa nemrég lecserélte a könyvtervezőjét, és hogy azóta ő - a mondó - volt, hogy kimondottan a kinézete - a könyvé - miatt vett európás könyvet.
A cikket most nem tudom idézni, mert anyámnál maradt az újság, ahol vécétartályt szereltem (a középiskolai biológiatesztek nyelvén fogalmazva: igaz; igaz; nincs összefüggés), de két dolgot fejből külön kiemelnék. Lator műfordítói szemináriuma mintha valahogy az Eötvös Collegiumhoz kötődne benne, pedig tudtommal legfeljebb a legutolsó években tartották a Ménesi úton, más visszaemlékezésekben, interjúkban nincs ez a kollégista vonal (most lusta vagyok keresgélni, de volt pl. hat-hét éve egy literás nagyvizit Tóth Krisztinával, és ott pl. nincs erről szó.) Egy múlt heti, rövid, tanárurazós, de nem is rossz interjú Latorral itt.
A másik: a cikk vége felé van egy jócskán polemizáló mondat azokról, akik az irodalmat hatalmi játszmának tekintik, illetve hogy a jobb fiatal költők közt is vannak olyanok, akiknek "a takart seb csak festett vérzés". Nekem ez tetszik.
