Az utóbbi időben Nagy József interjúi sokat emeltek a Mozgó Világ érdekességének szintjén. A kritika rovatot, de főleg -a rádiótól tudtommal frissen elbocsátott - Sándor Erzsi írásait korábban is nagy érdeklődéssel olvastam, ahogy Takács Ferencéit is, de már például az aktuálpolitikai cikkek kevéssé faszcináltak. Hogy mire gondolok, azt jól illusztrálja ez a két és fél éves Gyurcsány-interjúból származó kérdés: "Ahogyan végül történt, a költségvetés szokatlanul sima, a korábbiaknál nagyobb, biztosabb többséggel történt elfogadását hogyan értékeli: diadalnak, győzelemnek, netán a kisebbségi kormányzás sikerének?"
És most egy kérdés Nagy József Szigetvári Viktorral készült interjújából (júliusi szám):
"[...] Úgy tíz éve, amikor először láttam önt, az volt a benyomásom: itt egy gimnazistaképű, pengeagyú srác, akkora arccal, hogy a pótos IFA megfordul rajta, mindenről, mindenkiről baromira megvan a véleménye; előrebiccenti a fejét, kinéz a szemöldöke mögül, végigméri az előtte állót, és azt gondolja: »barátom, te is mekkora idióta vagy«. Azt gondoltam, jó lesz vigyázni ezzel a fickóval. Aztán sokat puhult a szememben ez az imidzs, és másoktól is egyre több jót hallottam önről. Régebben a hideg is kirázott volna egy Szigetvári-interjútól, pedig nem vagyok finnyás, most viszont igazán szívesen jöttem. Mi történt?"
Mindkettő alákérdezés, de több hasonlóság aztán nincs. Ennyi is elég, de már csak a hecc kedvéért is idemásolom Szigetvári válaszát: "Talán készítsen egy Nagy-interjút, és beszéljék ki ezt a a problémát."
Nagy József visszakérdez: "Nem velem mi történt. Önnel mi történt?"
Sz. V.: "Amit mond az elmúlt tíz évemről, abban valószínűleg igaza van... A valószínűleg törölve. Persze szeretném hinni, hogy nem voltam olyan nagy gyökér, mint amekkorának tűntem. Minden önfelmentés nélkül: az nem normális helyzet, ha valaki, mint én, huszonöt és fél évesen helyettes államtitkár lesz."
Nagy József néhány korábbi interjúja a neten is fent van. A Szőcs Gézával készült beszélgetés például jellemzően iron- és itt-ott kimondottan frenetikus (például ahol arról kérdezi az államtitkárt, hogy hogy sikerült elaludnia nyilvánosan). Az újságíró mindent megtett azért, hogy a Pálinkás József-interjú is szórakoztatóan undok legyen, de a válaszok sok helyen olyan bumfordin zárkózottak, hogy az csak egy ideig érdekes. A Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi első emberének két - nem is különösebben kikényszeríttet - mondata viszont nagyon elgondolkodtató: "Kutatóként leélhettem volna az életemet közepes sikerekkel, de annál én többre vágytam. Amikor látszott, hogy valószínűleg nem adatik meg nekem abszolút maradandót alkotni a tudományban, győzött a mindig is erős közéleti érdeklődésem."
Ez is nagyon vicces, de a legröhejesebb mégis az lenne, ha Nagy József nem kapna év végén valamilyen kategóriában díjat a folyóirattól.
