A HVG 12001-es vonalkóddal - azaz a jövő évi kiadványok közül elsőként - megjelentetett egy "Bor" vagy talán "BorPlusz", illetve az impresszum szerint mégis inkább "Bor Plusz 2012" című összeállítás. Egyik cím jobb, mint a másik, nem lepődnék meg, ha sorozatról lenne szó, és hamarosan megjelenne mondjuk az "Autó Plusz 2012" is. [Itt egy kis Google-használat következett.] És tényleg nem fogok meglepődni: már tavaly megjelent egy kiadvány "Prémium Autó Plusz 2011" címmel, ami pontosan úgy hangzik, mint a legfontosabb hívószavak rövid listája, ami alapján meg kéne alkotni egy rendes címet: legyen világos, hogy magas kategóriájú autókkal foglalkozó kiadványról van szó, az, hogy 2011-es, meg hogy más, mint a többi.
De bocsánat, ez már az offnak is tényleg az offja. Hol itt a Berzsenyi?
Van - az egyébként nem is rossz - összeállításban egy unalmaskán szorgalmaska szemináriumi dolgozat a magyar vagy inkább dunántúli irodalom és a bor kapcsolatáról (Berzsenyi, Vörösmarty, Babits). A címe: "Pannon poéták poharai". Hát jó, pépépé, de a cikk bevezetőjében a "mámor", a "summázni", a "nemes nedűk" nekem már egy kicsit sok. Az igazán nagy baj mégis a Berzsenyiről írtak egészét belengő félreértés: "számára bort inni és cigánnyal mulatni természetes volt."
Berzsenyi nem ivott. 1810-ben történt pesti találkozásukról Szemere Pál levélben számolt be Kazinczynak, és eszerint Berzsenyi rendelt ugyan bort, de inni sosem látjuk (ahogy Kölcseyt sem), Vitkovics Mihály és Szemere iszik, többek közt épp Berzsenyi, Kazinczy és a szonettek(!) egészségére. Az őt ugyancsak személyesen ismerő Döbrentei Gábor szerint "Berzsenyi, ámbár Sömjénben és Nikla szomszédságában borosgazda is, bornemissza, vagy csak vízissza volt." Amikor Wesselényiék meglátogatták, bort szolgáltatott fel a vendégeknek, de a házigazda széke mellett, a földön úgynevezett bugyoga, "zöld mázas csecses vízkorsó" állt, Berzsenyi "abból ereszté tátott száj felé tartván félkézzel, a vizet
A Bacchushoz írt óda sem érthető máshogy: "eddig / Édes áldásod megutálva néztem, / S éltető lángját poharadnak ajkam / Még nem izelte".
A boroscímkéket - nehogy olyan is megjelenjen, ha csak néhány négyzetmilliméteren is, aki nem fizetett érte? - a lapban mindenhol fehérre retusálják, ami olykor a röhejességig sterillé teszi az illusztrációkat. Ilyen pl. az 52. oldal képe, amelynek értelmezhetetlenségét még egy ezeréves cirill ábécével írt könyv is súlyosbítja. (A cikk Hamvas Béláról szól).
