Az előző posztban idéztem a 26-os Műútból Orcsik Rolandot, még egyszer: "A fiatal vagy a most induló prózaírók számára, azt hiszem – most durván leegyszerűsítve –, háromfajta hagyomány van, amihez képest pozicionálniuk kell magukat. Az egyik mindenképpen az Esterházy-féle iróniára épülő, regiszterkeverő, artisztikus mondat. A másik pedig éppen ellenkezőleg, az artisztikum ellenében működő Garaczi- vagy Kukorelly-féle minimalista mondat. Bár nyilván ott is vannak ellenpéldák. A Nádas-mondat pedig, noha artisztikus, mégis teljesen más, mint az Esterházy-mondat, vagy a minimalista jellegű Garaczi-, illetve Kukorelly-mondat."
Az eddigi megjegyzéseimen túl lenne még egy. Mi van a valamelyik Lettre-ben Esterházy által "új egyszerűség"-nek nevezett irány követőivel - akik szerintem Vámos Miklós-mondatokat írnak? Már ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni. Mert Vámos valahol azt nyilatkozta, hogy ő (mintegy szemben - burkoltan vagy nyíltan - Esterházyval) "bekezdésben gondolkodik". Ezt tetézi, hogy a felesége pedig azt mondta, ő "fejezetben". Amiknek nyilván exponenciálisan csökken az értelmük.]
