Szépen induló Darvasi-novella az Alföldben, de a végén kiderül, hogy szemtelenül megíratlan. Elmondom, legfeljebb aki olvassa, majd úgy veszi, mintha egyből másfeledikre olvasná. Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet! Akkora üres hely van a novella történetében vagy világában, hogy luxus a szerző részéről azt várni, hogy majd az olvasó lelkesen kitölti. "Vágjuk ki azt a fát" - kéri többször is egy nő a férjét, majd amikor a férj mégsem vágja ki, felakasztja magát rá. Kb. ennyi. Nem veszem rossz néven, ha megdolgoztatnak olvasás közben, de a szerző helyett nem dolgozom.
Az, hogy "Az égbolt magára rakosgatta a csillagok apró, pislogó ékszereit" nem szép, hanem giccs. (Szinte hallom a kérdést, de nem, a kontextus sem menti meg.)
