Nem vagyok a túlkészült, giccsbe hajló, prüntyögős gasztrocikkek szerelmese, van a műfajban valami kivagyiság: majd most én végre megmondom a bunkóknak, hogy kell vizet forralni! Számomra a műfajban a legérdekesebb a határterület, a sufnituning: kibelezett forgódobos mosógépben füstölni, mint néhai ezermester szomszédom, vagy tányérmelegítő segítségével hőkezelni halat, mint mondjuk Litauszki Zsolt. Meg az elnagyoltságnak tűnő nagyvonalúságot is értékelem, például Váncsát a maga hevenyészettségével: "mielőtt elkészül, dobjunk bele három szem málnát vagy egy negyed bivalylapockát".
Cserna-Szabó András vázlatos pacalpörkölt-történetet közöl az És-ben. Alapos írás, látszik, hogy volt vele munka. Már a tavalyi pacalcikk is jó volt, péládul megválaszolta azt a kérdést, amin addig sose gondolkodtam, hogy miért főzik a pacalt sokszor körömmel. Külön erénye (Cserna-Szabónak, nem a körömmel főtt pacalnak), hogy megalkotta a "gasztroaffektálás" szót, amelyre már rég jelentkezett igény a nagyban étteremkalauzosodó, bortematikában például már jócskán elhamvasbélásosiasodott gasztronómiai nyelv biopiacán.
Az, hogy mi a Cserna-pacal, az elsőként belinkelt cikk végéről tudható meg.
