A Szépművészeti Múzeum honlapján csak a nyitvatartást kerestem - múmiákat akartunk nézni a fiammal -, de aztán ott ragadtam.

Szilágyi János György korunk humán tudományának egyik legtekintélyesebb alakja, az ókortudomány alighanem minden valamire való professzorát és akadémikusát tanította. De szűkebb szakterülete, az úgynevezett figurális etruszko-korinthoszi vázafestészet nemcsak az olyan bárdolatlan világképeken esik kívül, amelyek kielégítő pontossággal leírhatók a pláza-póker-pacuhaság hármasával, de még igényesebb bölcsészkörökben sem igen tudnának róla sokáig intelligensen halandzsázni.

Jellemző, hogy Szilágyi kétkötetes mesterművét (itt az első és második kötetnek legalább a címlapja) csak olaszul adták ki, és még inkább, hogy magyarul tudtommal mindössze egy ismertetés jelent meg róla. (A könyv az etruszk agyagművesség - az etruszk kultúra egyik legjelentősebbként ránk maradt területe - legfontosabb irányzatának nyolcvanéves korszakát dolgozza fel... hát, van ilyen: a teljesség igényével.)

Szóval Szilágyi írta "Az évszak műtárgya" legújabb ismertetését a Szépművészeti Múzeum honlapján. Csodálatos, ahogy egy két-háromezer éves kutúra szakkérdései milyen természetesen felelnek (igen, Szilágyi tollán a kérdések felelni tudnak) akár a ma legégetőbb problémáira is - vagy hát éppen azokra. Ennél rövidebb szövegből ennél többet tanulni szerintem nem lehetséges.