Nem olvastam Sofi Oksanen eddigi két magyarul megjelent könyvét. Azt hiszem, ennek nem volt különösebb oka, bár így, utólag belegondolva ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Oksanen azoknak a szerzőknek a sorába tartozik, akik tudatosan építik az imázsukat, úgy értem, azt a részét is, ami a külső megjelenést illeti. (Ez köti össze például Petőfivel és Lord Byronnal.) Lehet, hogy ezt a megjelenést éreztem némileg tolakodónak, és magamban elhelyeztem Oksanent valahol Karafiáth Orsolya és Nina Hagen közé. Nem rossz társaság ez egyébiránt, és nem is szeretném leszólni egyiküket sem – egyszerűen csak popos szerzőnek gondoltam Oksanent, pusztán a megjelenése alapján.
Ami persze sznobizmus, ezt aláírom.
Most viszont olvasom a Baby Jane című regényének a részletét az októberi Jelenkorban (Bába Laura fordítása), és ez kíváncsivá tett a többi munkájára is. Szép, depressziós próza, úgy tolja az olvasóasztal közepére a kietlenséget, hogy eközben híján van minden kellemkedő, nyegle jópofizásnak. Azzal, amikor egy egész bekezdésen keresztül a cigarettázással tarkított reggeli sminkelést írja le, méghozzá bármiféle ironikus kikacsintás nélkül (sokan mások ezzel tolnák el a dolgot), be kell vallanom, levett a lábamról. „Lealapoztam a szemhéjamat, a külső zugba sötétebb, a belsőbe világosabb festéket tettem, benedvesített szemhéjpúderrel kontúrvonalat húztam a szemem köré, majd a kontúrceruza szivacsos végével elsatíroztam. A belső szemhéjat kihúztam szemceruzával, majd vízálló spirállal fejeztem be a szem sminkelését. A számat alapozás után puha kontúrceruzával rajzoltam körbe, ecsettel különösen tartós rúzst vittem fel, bepúdereztem az ajkakat, újabb réteg rúzst tettem fel, majd a felesleget felitattam arckendővel.” És így tovább, hosszan, komótosan. Mindaddig, amíg le nem ejti a sószórót, és ettől sírhatnéka nem támad: „kimentem a fürdőszobába, és fültisztító pálcikával felitattam a szemzugba gyűlt nedvességet, mielőtt a könnyek kicsordulnának és tönkretennék a sminkemet.”
Ennyit a megjelenésről.
Vajon Nietzsche, ha Jávor Pál-bajuszt visel, ugyanúgy írta volna meg a Zarathustrát?
