Az októberi Alföldben megjelent egy furcsa vers, Győri Lászlótól. Sok szempontból furcsa, egyrészt a személyes hang miatt (úgy értem, a személyességnek, a személyes viszonyok ismeretének itt mintha nagyobb szerepe lenne a hatásban, mint mondjuk az "Anyám tyúkja" vagy "A Dunánál" esetében). Furcsa a - mostanában különben ismét egyre többször megszólaló - közéleti hang miatt, aztán mert úgy tűnik, jócskán lábjegyzetigényes, végül pedig érdekes a "fagyal-magyar" rím miatt is, amelyet Markó Béla (éppen októberben) a Látóban is felcsendített.
A vers egy (színházira hangszerelt) "Prológus"-sal kezdődik, amelyből kiderül, hogy két monológot hallunk majd: "két eszme csap össze" két költő személyében. Róluk előzetesen ezt tudjuk meg: "az első: magyar. De minden áron. Korholja mását, a másikat. A második színben a másik majd felel". Az első költő beszéde a "Hegyi beszéd", a másiké a "Hegyalji beszéd" címet viseli. Elhangzik még ez is: "Én, a prológus hangja, nem foglalok állást sem az egyik, sem a másik mellett" - ami szép, de aligha én vagyok az egyetlen, aki mégis úgy gondolja, hogy a vers írójához a második monológ áll közelebb. (És mivel a két szöveg közti távolság nagy, elmondható, hogy az első viszont egyáltalán nem áll közel.)
A "Prológus"-ra talán tényleg szükség van (bár fene tudja) a helyzet megvilágításához - mert más létoka nem látszik lenni -, de akkor is soknak érzem a hatvanegy sornyi terjedelmet. Ráadásul van benne néhány sutaság. (Nem minden megjegyzésem utal ilyesmire, van, hogy valamit csak nem értek.)
* Az alábbiakban két vers következik. / Mind a kettőt egy kéz írta meg
Miért "meg"? Mert csak úgy jön ki a ritmus?
* Pöröl mind a kettő, kész házisárkány
A házisárkány szerintem nem az, aki pöröl, hanem aki állandóan, ok nélkül stb. veszekszik. És mintha a házisárkány itt többes számba kívánkozna.
* Nem váltunk színt, egyetlen helyen / játszódik le az egyik és a másik.
Nem inkább: "az egyik és a másik is"? Vagy "mind a kettő"?
* egy költő lép a deszkára
Inkább "deszkákra". (Lásd: a világot jelentő deszkák, nem pedig "deszka".)
* Kezében papírlapot markol
A "kezében"? Hol máshol markolhatna?
* Aztán a szín majd gyorsan változni fog
Ezzel csak az a baj, hogy korábban azt olvastuk, hogy "Nem váltunk színt".
* De látom, itt vannak kiskorúak is
Értsd: "De látom, kiskorúak is vannak itt ".
* Két költő beszél [...]. / Az első: magyar. De minden áron. / Korholja mását, a másikat.
Tényleg "mása" a másik az egyiknek? ("Egyik kutya, másik eb" alapon?) Mert nem úgy néz ki. Szerintem csak megtetszett a fordulat a költőnek.
A "Prológus" után kezdődik az első költő szövege, a "Hegyi beszéd". A jézusi szöveghez, úgy látom, semmi köze, nem világos, hogy miért ez a címe, ha csak nem azért, mert mintha valami - elképzelt erkölcsi - magaslatról szólna.
* – Barátom, rossz útra tévedtél. / Mi vagy te? Hazátlan magyar. / A kételynél /is jobb a tévedés, te pedig / olyan vagy, aki még / tévedni is szégyenkezik, /igazsága is zűrzavar.
Nem értem az "is"-t. De még anélkül ("A kételynél jobb a tévedés, de te...") sem értem: "A" jobb, mind "B", te mégis szégyelled "B"-t? Ez nem logikus. Az biztos, hogy a másik szégyell tévedni is, nemhogy kételkedni. Hogy ebből hogy következik, vagy milyen összefüggésben van vele az, hogy "igazsága is zűrzavar", megint csak nem tudom. Vagy ezek a furcsa mondatok ahhoz kellenek, hogy jellemezzék az "egyik költőt"? Ha csak úgy nem.
* nem úgy, mint én, / lépni a földnek sárszínén, / még egyelőre tudsz
Az "egyik költő" tehát már nem él, vagy - a későbbiek ismeretében - inkább ágyhoz van kötve.
* haragvásomat tőig visszavágnád?
Tőig? Nem tövig? Nem érzem, hogy ez jellemezne, inkább egyszerű pongyolaságnak hat.
* egyenesen a szívünkre támadt / az ábrándba csomagolt gonoszság. / A hatalom nevében a szolgák / nyújtották az ostyát. / Van-e még, áll-e még Magyarország?
Ez olyan egyen-jobboldali szövegnek hangzik, de nem egészen világos a jelentése. Ez esetben már el tudom képzelni, hogy jellemez, nem csak úgy pongyola.
A vége is ezt a jobboldali értelmezést erősíti:
* Az átvedlett szolgák majd felelnek: / miénk az ország és a hatalom. / Nem kérem, hogy te is légy magyar, / a fagyal se mondja, hogy fagyal, / anélkül is az a bokor, / aminek végül kivirágzott. / Légy fagyal! / És én esetleg megbocsátok!
Eddig ez nem volt valami mély értelmű, most jön a "Hegyalji beszéd".
* Mi ez a gyűlölet? Megbocsáss
Talán ez is jellemzésül szól így, mert nem egészen találó: az első beszéd hangjában nem közvetlenül a gyűlölködés uralkodik, hanem inkább valami olyan szemlélet, amelyet az azok iránti aggodalom és bizonyos jóindulatú pedagógia jellemez, akik nem ismerik fel bizonyos külső erőknek a magyarságra gyakorolt gyűlöletes hatását.
* Balassi kardját ki ellen forgatod?
Az első költő tehát Balassi Bálint-emlékkarddal van kitüntetve. A Kilencek tagjai közül - ebbe a költői csoportba tartozik (ennek később még jelentősége lesz) Győri is - ezzel a díjjal Utassyt és Kiss Benedeket tüntették ki. De az "első költő" beszéde nem illik Utassyhoz (aki 2010-ben meghalt), vagyis az a korábbi kitétel, hogy a költő nem "lép a földnek sárszínén", alighanem inkább betegségre, ágyhoz kötött életmódra utal.
* a Holdra nézel, egyre halni készülsz. / Rossz bőrben vagy, így igaz, / de mindent megteszel, hogy idő előtt / el is érjen a rossz halál.
Az első, a "hegyi" beszéd elmondója eszerint tehát végképp élő költő: a modell Kiss Bendek. (Utassyhoz valahogy nem is illett volna az a beszéd).
* Tegnap temettük el a jóbarátot, / s te méltatlanul sérelmet emlegetsz.
Ezt nem értem, pedig talán lehetne vagy kéne.
* Ismerjük egymást, már amennyire / ismernünk egymást annyi év után lehet. /
Legépeltem egykor a verseidet, / s milyen büszke voltam, / hogy költő lettél, úgy kezdtek emlegetni: új tehetség.
A két költő tehát hajdan közel állt egymáshoz - a második az elsőt saját magánál nagyobb tehetségnek tartotta -, ez beleillik a közös költői csoportról mondottakba.
A következő sorokban arról van szó, hogy a második költő valamikor elkezdett a cigánysággal foglalkozni, de aztán, amikor a téma "divatba jött", abbahagyta, mert nem vehette fel "a profikkal a versenyt". Mintha valamiféle sértettség és némi önsajnálat érződne ki ezekből a sorokból. Bár a bevezető szerint "a Prológus hangja nem foglal állást egyik szerző mellett sem", úgy tűnik, a "Hegyaljai beszéd" beszélője ezen a ponton - is - Győri Lászlóval mutat rokonságot (hogy ilyen korrektül mondjam), aki "Nomád katona - Magyar írók elbeszélései cigányokról" címmel, illetve alcímmel, válogatást jelentetett meg 1980-ban.
* téged, hiába tagadnád, / pártfogolt... A mi? A hatalom? Mondjuk annak, / az a hajdani éra. Ösztöndíjat kaptál / egy baráti (így mondták, baráti) országba, / hogy nyelvet tanulj
A Bárka Online egyik interjúja szerint a Kilencek-tag Kiss Benedeknek tényleg volt egy ösztöndíja Bulgáriába.
* Te meg a többiek abból éltek, / hogy egyszer kiadtunk egy szokatlan antológiát / keservesen és fájdalmasan.
Az "Elérhetetlen föld", a Kilencek antológiája.
* Az új, a léha igazságosztók azt írják róla, / hogy fűrészpor benne mindegyik sor. / Olyan grund volt az a játéktér, az a fatelep, / amelynek a nevét nem írom soha kisbetűvel. / Többet adnak érte, hogy odatartozom.
A fűrészportól a fatelepig ilyen közvetlenül eljutni nekem kicsit keresettnek tűnt elsőre, aztán leesett, hogy a "grund" és a "kisbetű" "A Pál utcai fiúk"-utalás. "Többet adnak érte, hogy odatartozom" - ezt nem értem, nyelvtanilag se.
* Miféle nemzetet őrzöl / a Boldogasszony anyánk hallatán? / Protestánsnak vagyok keresztelve, / ezt a katolikus himnuszt kellene hallgatnom, / csak azért, mert ti azt éneklitek? / Jöttetek föltartóztathatatlanul, / és nem vettétek észre, hogy affélét műveltek, / amit azok, akik ellen föllázadtatok.
Ez elég kiáltványszerű és költőietlen - amilyennek különben az egész vers tűnik. Végigolvasva szinte már azt érzem, a "Prológus" a legsikerültebb rész, mert annak a vállára a szerző legalább nem rak hosszadalmas, széteső publicisztikát.
