Azt hiszem, a Tekintet a legcsúnyább irodalmi folyóirat: egészen gnómszerű, eredetieskedően zömök formátum, példátlanul rút címlap, és tökéletesen semmilyen belívek. A legfrissebb számba, mint egy újságosnál láttam, Kenyeres Zoltán visszaemlékezést írt két Kádár-kori irodalomtörténész-bölényről, Szabolcsi Miklósról és Király Istvánról. Ezeket, a Juhász Ferenc-verset és még valamit, amire most nem emlékszem, el fogom olvasni könyvtárban. Most még az október-novemberiből emelném ki a "Sóhaj, elalvás előtt"-et. Egy kivégzésre váró olasz grófról írja a versben Juhász (a "gumi ipszilon" miatt másolom ide):
Mint egy kecskebéka a drótfonat széken,
szögletesre hajtva ült fehér ingében,
gumi ipszilon a hólyagpúp fehéren
hózentráglija s parancsra vártak a kréta-arc katonák!
És az se rossz, hogy "Élni akarok még, mint a frontkatonák!" (Ezután pedig még három "élni" jön, mint Heltai Jenőnél: "De addig élni..., élni, élni! / Különbül, mint a többi bamba. / Legyen övék a csönd a béke, / Én mosolyogva, fütyörészve / Megyek a szép bizonytalanba...")
Tandori "Hunyady-Brody kollázs"-a talán most alkalmibb írás, de ebben is van egy-két érzékeny rész, például ahol arról ír, hogy nem szereti a "somolyogni" szót, vagy amikor belenyugvóan egyszer Sándorkának nevezi Alexander Brody nagybátyját ("szerte e városban így nevezték Hunyady Sándort, na, elfogadom"). Érdekes a Tolsztojról szóló nanoesszé is. A legjobb, amikor egy Molnár Ferenc-anekdotát (hogy elhibázott szívlövését, eredménytelen öngyilkossági kísérletét követően csak attól fogad el tanácsot, aki sikerrel járt) ismertetve ezt mondja:
"Sorozatos szívlövésemnek számít, hogy - lelkem rajta! - azt mondom (és érzem), én már semmit többé, soha életemben, (írni) nem akarok, irodalmi művet, kritikát etc., vallomást és Paddington medve történetén kívül műfordítást se. (Ő meg, félek, piacos egünk alatt nem fog folytatódni a 6. kötettel. Ám legyen.) Tehát életemben nem akarok többé senkivel semmit (írásosan) közölni. Ámde...mit beszélek? Honnét tudhatnám, mi az, »most már mindhalálig« nem érintkezni senkivel? Majd ha megtudtam, gyakorlom. Addig megalkuszom."
