Elek Tibor kommentárt írt az És-be Bán Zoltán Andrásnak és Radnóti Sándornak a politikai költészetről szóló, ugyanott megjelent levélváltásához (az én megjegyzéseim itt). Elek lényegében Radnótinak azzal a sarkos állításával vitatkozik, hogy Petri az utolsó politikai költő. De a kijelentés alighanem azt jelenti, hogy Petrinek nagy költőként a politika éppoly természetes közege és ihletője volt, mint a szerelem - és ennyiben szerintem helytálló.
Hogy mások is írtak politikai témában - ezért vagy azért - jelentős verseket? Ez így van. Elek névsorolvasást tart - külön felhívva a figyelmet arra, hogy a Radnóti "negligálja például az egykori »urbánus-népi vita népi oldalá«-nak maradékát, illetve annak politikai líráját". A "galériából" Nagy Gáspárt emeli ki, a "A Fiú naplójából" és "Öröknyár: elmúltam 9 éves" című (ugyanazon a linken, kicsit lejjebb) verseket. Csakhogy az előbbi szerintem elég közhelyes, könnyen dekódolható, mindössze egyetlen értelmezést sugalló alkotás: publicisztika verssorokban. A Nagy Imrét monogrammal is megidéző másik vers pedig - az Új Forrás bezúzatása ide, az ebből jogosan fakadó kultusz oda - kimondottan rossz. Voltaképp inkább gesztus, mintsem vers: érdeme - nem csekély érdeme és jelentősége - kizárólag politikai.
Az én ízlésemtől Nagy Gáspár költészete viszonylag idegen, de azért nem nehéz érdekes verseket idézni tőle. Viszont éppen ezért nem értem a kedvelőit: az említett kultuszverseknél összehasonlíthatatlanul jobb, és a Kádár-kor fojtogatva fenyegető szürkeségét náluk sokkal jobban idézi meg a "Zónaidő" vagy a "Változat" . (Az "Állsz a hózuhanyban" pedig - ugyanebből a kötetből; nem politikai vers - majdnem hibátlan, úgy érzem, szinte csak a végét nem sikerült megoldani.) Márai, Határ Győző megidézése, Trianon vagy az erdélyi magyarság helyzetének szóvá tétele a maga korában ugyancsak fontos gesztus volt (sőt, annál több is), de a versek mint versek nekem alig szólalnak meg. (Ennek a költészetnek külön tehertételét jelentik a zárójelhasználattal visszaélő, lejárt szavatosságú szóviccek: "e hazá(r)dnyi kis sziget", "kitart(ó/ott)an", "Nyári ki(be)számoló".)
Elek Tibor a politikai költészettel kapcsolatban sok mindenkit említ, de például Háy János alkalmi "Tiborc-rap"-je ebben az összefüggésben szerintem szóra sem érdemes, és Kovács András Ferenc "Saltus Hungaricus"-a is inkább csak rímes kommentár, merő illusztráció.
Ámazonbande Kányádi! Elek őt is említi, de kár, hogy címet nem mond, mert szerintem "A ház előtt egész éjszaka" című "megfigyelésvers" a magyar irodalom váratlan és titkos remekműve, fényévekkel jobb a túlhájpolt "Egy mondat a zsarnokságról"-nál. (Filológiailag fontos, amit Elek mintegy mellesleg jegyez meg: hogy Kemény István "valódi jelentőségénél nagyobb figyelmet" kapott verse mögött Orbán Ottó - különben szerintem nem túl nyomós - "Édes hazám"-ja állhat.)
Lenne még ez meg az, pl. a FÉLonline-on Fehér Renátó cikke, aki figyelemre méltóan rövidre zárja az Elek Tibor által felvetett kérdést - "(emlegeti Nagy Gáspárt, Szilágyi Ákost és másokat, sokakat), de mintha azt nem venné számításba, hogy az emlegetett időszakban, mondom, a mi eddigi életünkben ezek a kísérletek (még a kilencvenes évekbeli Petrié is) viszonylag súlytalanok maradtak" -, szóval lennének még dolog, de ha kitérnék rájuk, azzal már szétfeszíteném amúgy is elasztikus kereteimet, és vészesen lecsökkenteném az alvásomra fordítható időt.
