Elindult az év végi körkérdés idei sorozata a Literán, már vártam. Keresztesi József és Károlyi Csaba válaszai érdekesek, némelyikkel egyetértek, némelyikkel nem. (A kérdés komolyságához egy fontos megjegyzés: decemberi lapokat még alig olvastam.) Károlyi pl. túl puha Kertész új kötetével szemben (aki kíváncsi, szerintem milyen a "Mentés másként", kattintson ide). Abban a kérdésben, mi az év kritikai publikációja, Keresztesivel értek egyet: Beck András kismonográfiát kitevő cikkei Karinthy "Nihil" című verséről. (Annyit tennék hozzá, Becknek van egy további cikke is a tárgyban, a májusi 2000-ben.) Az "Esti Kornél" Károlyi Csaba által kiemelt kritikai kiadását nem tudom, az "Édes Anna" érdektelen: vajúdtak a hegyek.
Károlyi Csabával ellentétben nekem nem tetszett Darvasi "Fá"-ja. Szerintem egyszerűen túl sok benne az üres hely ahhoz képest, hogy milyen súlyokkal van megterhelve: kipukkad. Keresztesi választása, Térey "Protokoll"-ja sem tetszett, a Holmiban megjelent írásában a kritikus ezt a versszakot idézi elsőként: „Tettekre nincs mód, és ez nem derít föl. / Mi előttünk volt, az marad utánunk: / A szertartásrendet átörökítjük. / Segíteni akárkin, megoldani bármit? / Tüneti kezelés a műsorunk". Az egész nem más, mint versbe szedett kommentár, merő ornamentika, ahol a díszeket mintha csak néhány szórendi fogás és innen-onnan szövegkiemelővel összegyűjtött zsurnál- és másféle közhelyek jelentenék (szertartásrend, átörökítés, tüneti kezelés). Úgy érzem, ránézek erre a versre, és látom is az algoritmus zöld számait vékony oszlopokban futni lefelé.
Ami a Litera-publikációkat illeti: Keresztesi választásához nem tudok hozzászólni, netnaplót (Szvoren Edináéra emlékszem), kétflekkent nem olvasok. De Károlyi Csabával egyetértek, a Vajda Miklós-nagyvizit tényleg nagyon jó. Vajdának az egyik legjobb írása különben a Holmi 2010. áprilisi számában megjelent (akkor még nem volt ez a blog) "Én nagy, bús, magyar sörözésem". Lehet, hogy a tárgya csekély (bár ki tudja) - a szerző azt írja meg, hogyan sikerült odahugyoznia egy angol középosztálybeli előszobába -, de az nagyon meg van írva, és irodalomról lévén szó ez a lényeg. Bár lenne valaki, aki - ahogy mondani szokás: mutatis mutandis - ilyen jól írna pl. Trianonról vagy 1956-ról.
Az évnek szerintem több verse is van: pl. Rakovszky Zsuzsa "Napéjegyenlőség"-e a Holmi márciusi számába, épp Keresztesi "A díj" című dalszövege a pizsamás Ex-Symposionból (egy részlet itt), k. kabai lóránt "Engem ugyan ki nem nyal"-ja (mert nemcsak jó, hanem váratlan is a maga versségében), illetve Berzsenyitől a "Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás", mert a Vaderna Gábor és Fórizs Gergely által nemrég felfedezett 1803-as változat az eddig ismertnél három vagy négy versszakkal hosszabb (remélem, mielőbb közzéteszik).
Nekem idei felfedezés volt Petrik Iván mint költő és mint novellista, Székely Örs (csak mint novellista), Lengyel Imre Zsolt (mint kritikus), valamint Petrence Sándor mint olyan. Nem tudom, milyen fachba kívánkozik, de nagyon tetszett Láng Zsolt Markó Bélával készült álinterjúja is a Látóban. Érdekes Mórocz Zsolt interjúsorozata is a Hitelben (bár a kérdésekkel szemben fenntartásaim vannak). A Citrom- vagy inkább Arany Fűzfavessző-díjat Döbrentei Kornélnak adományozom, a decemberi Hitelben megjelent Tisza István-verséért (is).
És í. t.
