A mindig nagyon érdekes Farkas Zsolt most nagyon érdekes verset tett közzé a Kalligramban. (Igen, Farkas, igen, Zsolt, és igen, verset.) A címe: "Mégis győztes, mégis új". Az alcíme: "bírálat és pályázati kiírás". Még ez is!
Amilyen felületes olvasó vagyok, először egy darabig azt hittem, a vers közvetlen hozzászólás Kemény "Búcsúlevel"-éhez. Idemásolom a harmadik versszakot:
Azonnal negatívoskodni kezd.
A kötelező bú-balsors, az unalmas,
a szomorú, nyomorú, sanyarú
panasz, mártíromság, lúzerség, az
önbeteljesítő önsajnálat, a kényszeres
élet- és világlátás, -fikázás és -káromlás.
Azonnal.
Sőt, a negyediket is:
Ez ám nem magyar tulajdonság,
hanem depressziós tulajdonság.
Depressziósnak lenni szar dolog,
mínuszban vagy, csökkented
az életkedvedet, fojtod
az igazat, a szabadot, a boldogot. Te,
És most ugyebár kénytelen vagyok idézni az ötödiket is:
Te. És nem más csinálja mindig rosszul,
hanem te, ha szerinted mindig más csinálja
rosszul, és te [nem] attól szenvedsz,
hanem attól, hogy még paranoiás is vagy.
Ami szintén nem magyar tulajdonság.
De ennyi elég. Hát tényleg olyan, mintha a "Búcsúlevel"-et elemezné, nem?
Pedig az úgynevezett "Székely himnusz"-t.
Az írás (vers) szokás szerint nagyon jó, hat oldal, két hasáb, szinte nincs benne unalmas rész. Az alcím második felének ("és pályázati kiírás") magyarázata: Farkas "tényleg" pályázatot ír ki új himnuszra, sőt himnuszokra, székelyre, románra, cigányra és magyarra.
Különben tegye fel a kezét, aki tudta, hogy a román himnusz így kezdődik: "Ébredj román, ébredj halotti álmodból, / Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!" Vagy hogy szerepel benne - ezt már nem Farkastól lehet tudni, hanem pl. a wikipediáról - Mátyás király. Vagy ne menjünk ilyen messzire: aki tudja, hogy pontosan mit jelent ez: "jókedvvel, bőséggel".
Van a lapban még más jó is (Csehynél és Kemenes Géfinnél tartok), de azokról majd máskor.
De végül még egy versszak a Farkas-versből (nem csak a karakterkódolás próbára tétele végett):
A gonoszok ållandóan őtæt båntsåk. Nyilvá'
næm vélætlë'. Tån azér, mær ő a legjobb.
A főgonosz es tudja, kit këë lænyomni, fójtani,
midænåron, a szæmëtæk, gæcik, ërkőlcstælænëk,
irigyëk, mind a magyaart båntsåk örökké,
mær a magyar baråtsågos és mindë'kit béfogad,
mindæ' kígyót kæbléræ ölæl.
A kisujját nyújtsa, s az ægész kaarja këë.