Mit mutat a Narancs sikerlistája? Az e heti számban a kortárs irodalom a "Minimum 11-es!" témája, egy korábbi listáról régebben már posztoltam, de egy félhosszú vonatúton megint elböngészgettem a friss számokat.

Két dolog szúr szemet. 1.) Nevetségesen kevés pont is elég ahhoz, hogy egy könyv felkerüljön a listára (ez a rendszer hibája), és 2.) bámulatra méltóan szűk a kritikusok horizontja (ez a kritikusok hibája). Magvető. Kalligram. A tizenegy könyvből hetet ez a két kiadó jegyez - ami három százalék híján kétharmad. Amellett ott van Térey, aki sokáig magvetős szerző volt; a mostani listás könyve a Parnasszus könyvek sorozatában jelent meg, de azóta átigazolt a jellemzően szintén ex-magvetősök által vitt Libri kiadóhoz. (A Libri könyvterjesztő kiadóját tavaly gründolták, Sárközy Bence és Dunajcsik Mátyás ex-magvetősök részvételével.)

A könyvpiacon, úgy tűnik, nem egyedi jelenség az ivartalan szaporodás: ahogy az új kiadó mintegy osztódással, úgy a narancsos lista egyfajta szűznemzéssel jött létre. Zömmel ugyanis azok a könyvek szerepelnek rajta, amelyeket az Írók Boltja szokott fő helyre tenni, hogy aztán a bolt külön is kiemelje őket, mint a "Minimum 11-es" nyerteseit. (Ezzel kapcsolatban hallgasd a bolt munkatársának szavait ezen a videón.  A felvételen mellesleg három író - na, vajon melyik és melyik kiadó szerzői? - méltatja a listát, különben ésszel, főleg Grecsó.)

1. kifogás
Szerintem meglepő, hogy bár a lista huszonhárom kritikus szavazatainak összesítésével jött létre, már az is elég akár a nyolcadik helyre kerüléshez is, ha ketten a második helyre rangsorolnak egy könyvet. Mondom: ketten a huszonháromból.  Poós Zoltán kötetének 20 pontja ugyanis a rendelkezésre álló számokból csak így jöhet ki. (Minden kritikus négy könyvet pontoz, az elsőnek 15, a másodiknak 10, a harmadiknak 6, a negyediknek pedig 3 pontot adhatva. Húsz pont ebből csak 10+10 összegeként jöhet ki.) De sorra veszem az egész listát, visszafelé.
    11. hely, Vörös István, 16 pont. A "keresztelés özönvízzel" 16 pontja azt jelenti, hogy ketten vagy hárman szavaztak rá, 10+6 vagy 10+3+3 pontot adva a könyvnek.
   9-10. hely, Kertész Imre-Szécsi Noémi, 18 pont.  A "Mentés másként" és a "Nyughatatlanok" holtversenye a 9-10. helyen 18-18 kapott ponttal jött ki. Vagyis a könyvek a huszonháromból legfeljebb hat kritikus listáján szerepelhettek, de akkor mindnél csak az utolsó helyen (3+3+3+3+3+3), ha pedig feltételezzük, hogy egy-egy szavazó az első helyre tette őket, akkor rajtuk kívül már csak további egy-egy kritikusnak juthattak eszébe (15+3).
    8., Poós, 20 pont. Lásd feljebb!
    7. hely, Térey János, 23 pont. A "Szétszóratás" új, átdolgozott kiadásának 23 pontja tiszta sor: a huszonháromból hárman szavaztak rá, és két kritikusnál második volt, egynél utolsó. (A képlet: 10+10+3. 15 pontot nem kaphatott senkitől, mert akkor a maradék 8 pontot nem lehetne kirakni a rendelkezésre álló 3 és 6 pontokból, illetve 6 pontot sem adhatott neki senki, mert akkor meg a fennmaradó 17 pont nem jönne ki sehogy a lehetséges 15, 10 és 3 felhasználásával.)
    6. hely, Kemény István, 33 pont. "Az állástalan táncosnő" pontszáma legfeljebb tizenegy (11x3 pont), illetve legalább három (15+15+3) kritikus szavazataiból jöhetett össze. Úgy érzem, ez az első nagyjából akár komolyan is vehető helyezés, a többivel - Papp Sándor Zsigmond, Mosonyi Aliz, Kornis, Krusovszky - nem is matekozom, csak az első helyezett Bodor Ádám számaival.
   1. hely, Bodor Ádám, 122 pont. A kiemelkedően eredményes "Verhovina madarai"-val az eddigiekkel ellentétben éppen az az érdekes, hogy elképzelhető, hogy akár minden kritikus listáján rajta volt. Ehhez az kell, hogy tizenhét szavazótól kapott légyen 3, egytől 6, kettőtől 10 és háromtól 15 pontot: (17x3)+(2x10)+(1x6)+(3x15) = 122.

2. kifogás
A szűk horizont. Ahogy mondtam, a listán szereplő 11 könyvből 5 magvetős, 2 kalligramos, illetve 1 libris, valamint egy másik (Téreyé) de facto libris szerzőé. A paletta nem túl széles. Csak egyet mondok: szomorú, hogy nem fért fel a listára Petrik Iván nagyszerű novelláskötete, a "Ki ölte meg Jean Cassinit?" Nem tudom, olvasták-e (szerintem nem), pedig sokkal jobb, mint pl. Kertész Imréé.

Tanulság?
Nem tudom. Talán máshogy kéne súlyozni a pontszámokat, vagy kéne még egy kör, vagy minden kritikustól kéne kérni egy tízsoros méltatást minden könyvről, hogy komolyabban vegyék a feladatot - mert bemondani négy könyvcímet és négy számot, az szellemi produkciónak nulla. Amikor azt hallom, hogy a kortárs irodalom nem talál megértésre szélesebb körben, a művészettörténész Genthon István szavai jutnak eszembe, aki szerint a szépség templomában talán nem a hívekkel van a baj, hanem a papokkal. Illetve az a kísérlet, amely szerint egy majom által találomra kiválasztott részvények kereskedelmével elért nyereség nagyjából a brókerekből álló kontrollcsoport eredményének felelt meg. (A kritikusokról mint brókerekről egyébként lásd Marno János szavait ugyanabban a Narancs-számban - de ez már tényleg túl messzire vezet.)

Mindenesetre ott tartunk, hogy a lista így is szolgálatot tesz az irodalomnak, pusztán azzal, hogy beszél róla. Amit például Vári György Kertész könyvéről ír a listát elemző cikkében, az nagyon érdekes. Kertész azt mondja, hogy a kommunista elnyomás konzerválta benne a sorstalanság tapasztalatát, így tudta megírni a könyveit, de most sajnálattal gondol vissza arra, hogy nem hagyta el az országot már korábban, amikor megtehette volna. Vári: "Nincs nagyobb hazafiság, mint maradni, hogy megírhasd a Sortalanságot, és innen nézve végképp mindegy, mennyire kevéssé pontos az, amit a naplójegyzetek rögzítenek a magyar politikai állapotokról." (Hazafiság és mindegy viszonyáról ebben a posztban is van szó.)