A humorista Aranyt alighanem kitakarja a képből a középiskolai törzsanyag – a Toldi, a balladák –, pedig hát ő az egyik legviccesebb magyar költő. Ráadásul az ő humora egyszerre virtuóz-nyelvjátékos és szatirikus-politikus. Mégsem ez az első, ami eszünkbe jutna róla.

A Forrás áprilisi számában Hász-Fehér Katalin egy ismeretlen Arany-verset ad közre, kísérőtanulmánnyal. A vers a szalontai Arany János Múzeumban került elő 2008-ban, pontosabban ott hullott ki az Ungarische Revue – Mit Unterstützung de Ungarischen Akademie der Wissenschaften című folyóirat (azért se írom ki a címkefelhőbe) 1881/július-augusztusi számából. Ebben közlik németül az Ágnes asszonyt, Reviczky Gyula fordításában. Ezt Arany rosszalló széljegyzetekkel látja el, és nekilát visszafordítani magyarra. Négy versszak után a fordítás abbamarad, és Arany újrakezdi egy külön papírszeleten, amelyen ott áll az „új” Ágnes asszony, „Németből, Julius von Reviczky után” alcímmel. (Ez sem a teljes költemény fordítása, a tizennyolcadik versszakig tart. Az még nem tisztázott, hogy Arany egyszerűen csak idáig jutott volna, vagy esetleg új lapon folytatta – a kéziratnak mindenesetre mindkét oldala megtelt.)

Hász-Fehér Katalin a tanulmányában fölvázolja a keletkezés lehetséges irodalomtörténeti kontextusait, majd közli a német szöveget a széljegyzetekkel, és természetesen Arany visszafordítását is. Nyilván nem másolom be az egészet, csak ízelítőül:

Patakparton állva Ágnes,
Lepedőt mos a forrásban,
Fehér lenjét, véres lenjét
Elkapá a hab, futásban.
– Könyörűlj, Ég, rajtam!

Jő kiváncsin útczagyermek:
„Mit öblintsz, nő? mutasd, mutasd!”
„Halkan! halkan! Tyúkvér az csak,
A mi a lenkelmén ragadt.”
– Könyörűlj, Ég, rajtam!

És így tovább. Gyönyörű, ahogy áthúzza a „Nem hálózza-e” sorkezdetet, és magyartalanít rajta egyet (vö. „Buzi-e vagy?”):

És körűlnéz Ágnes asszony,
<Nem hálózza-e> Nem-e hálózza őrűlet?
Érti, hallja még a szókat,
És így megőrülve nem lett.

Nem folytatom. Várjuk Parti Nagy Lajostól az ő Toldiját.