Még a februári Tiszatájban "Aaron Gábor" interjúja olvasható Orcsik Rolanddal. Nagyon rokonszenves és szórakoztató. Itt van pl. a színdarabírásra vonatkozó kérdésre adott válasz: "Az a helyzet, hogy valóban írtam egy drámát, de azt is be kell vallanom, összecsaptam az egészet. Volt egy felkérésem, a pályázat miatt határidőre kellett leadnom a szöveget, irkáltam is valamit, de mindig is utáltam a határidőket, így se füle, se farka nem lett az egésznek, igyekeztem minél előbb elfelejteni a dolgot. Pechemre a pályázat nyert, a drámát be kellett mutatni [...] nagy bukásként éltem meg az egészet. Az is igaz azonban, hogy annyi pénzt összesen nem kerestem még az irodalmi munkásságom alatt, igaz, meg is fizettem az árát a könnyen jött bevételnek: úgy döntöttem, a keresetből építtetek egy garázst az udvaromban. Mivel a mezsgyére építkeztünk, engedélyt kellett kérnem a szomszédomtól, ő szóban bele is egyezett, de ahogy emelkedtek a falak, elkezdett velem kötözködni, újabbnál újabb kifogásokat találva. A garázs felépült ugyan, de másnap ki is jöttek az ellenőrök, és közölték velem, a szomszédom feljelentett, s mivel nem volt papírom a beleegyezéséről, végül le kellett bontanom az épületet. Valójában nem bántam az egészet, mert éreztem, a drámám áll bosszút a könnyelműségemen. Talán egyszer jóvátételként meg kellene írnom a garázsépítésem drámáját, hogy valójában megszolgáljam az akkor megkeresett pénzt."
Ez se rossz: "Spontánul adtuk elő az újabbnál újabb koncepció nélküli performanszainkat, amibe ugyanúgy beletartozott a szipuzás a mileševói focipályán, mint az improvizatív színielőadás (ha nevezhetem egyáltalán annak) Szabadka főterén, de ugyanígy a „hivatalos” fellépések is az Ifjúsági Tribünön az elitközönség előtt. Emlékszem, Újvidéken Sinkovics Ede el akarta készíteni a halotti maszkomat, de a gipsz túl hígra sikeredett, aminek következtében majdnem megvakultam."
A lapban a "Diákmelléklet" című füzetkében (nem találom a neten), Lackfi János cikke. A hang a bombasztikus - "Nyelvi robbanásveszély" - címhez képest néha feleslegesen gügyögő, mintha a szöveg nem is diák-, hanem óvodásmellékletbe íródott volna (pl. a mamutról): "semmi erőfeszítésbe nem kerül belegyömöszölni a kobakunkba, pedig jókora darab állat, és meglehetősen rég kihalt már."
Érdekesek a furcsa hangalakú szavak, mondatok példái. Pl: "felment az áramáramára" - amivel csak az a baj, hogy Lackfi így kommentálja: "elhangzik a rádióban", pedig ilyesmi szerintem nem hangzik el, mert mi az, hogy "mára" ment fel az áram ára? "A területi labdarúgó mérkőzés bíró sporijának címzett barbár csatakiáltás [már megint ez a költő bácsis csemcsegés] esetében is némi elemzés szükségeltetik: »mitiété, átátá«? Magyarra téve: »mit ítéltél, átálltál?«" Ez parádés, de a neten többszörösen fenn van, egy helyen egyenesen "örök klasszikusnak" nevezik, míg a cikkben két saját gyűjtésűnek tűnő adat között említi Lackfi, némiképp indokolatlan felfedezésjelleggel. A "na jó, kő mennyi ennyi annyi" (értsd: kell menni enni adni) is vándortörténet, illetve közismert vicc csattanója (még ha a szerző tényleg a "Zemplén megyei Terényben" hallotta is: itt egy tízéves adat.
A villoni "Apró képek balladájá"-nak diákoktól származó átiratai - mint olyanok - érdekesek (pl.: "Tudom, mi almán rothadás / tudom, ember eszi az embert, / tudom, a fűben kutyapotty / tudom, olaj fedi a tengert"), Lackfi saját "Kiskarácsony-variácói" kevésbé: mesze elmaradnak Varró Dániel - zömmel persze felülmúlhatatlan - bocijaitól. A cikk legérdekesebb része talán a betekintés egy sajátos kreatív technikába, amikor is a költő leírja hogy pl. az ösztövér szóból kihallja a ősz tevét, a vért, a köszvényt, a pöszmétét vagy a köztörvényest, a gereznából a belezést, az erezetet, a garázdaságot, a gizdaságot vagy a gerezdet.
A cikk mindent egybevetve érdekes és hasznos - az egyik mondatból úgy tűnik, mintha eredetileg előadásszöveg lenne -, de sok benne a puha rész, és közhelyeknek sincs híján. (Költő szövegében pl. ne "záporozzanak" már "az ötletek"!)
A gyermeki félrehallásban rejlő esztétika potenciálról itt ez régi, briliáns cikk Kappanyos Andrástól, érdemes kattintani.
Házi feladat
Mit jelent ez a végén valahogy tompán hangsúlyozandó olasz szó magyarul: "solistà"?
