A 33-as Műútban megjelent Vári György fülszövege Lengyel Imre Zsolt kritikakötetéről ("Beszélgetés fákról"), ezek szerint tehát megjelent Lengyel Imre Zsolt kritikakötete. Kíváncsian várom a róla szóló kritikákat.

Két kedves mondat a szövegből: "Utál minden divatot és minden olyan intellektuális közhelyet, amelyek divatokat és ellendivatokat legitimálnak. Egy minden könnyed szellemességtől és eredetiségtől mentesen léha kritikusi beszédmóddal szemben lép fel, melynek némely e lapokon feltrancsírozott munkák mintha csak a derivátumai lennének."

A lap különben a - és mintha ez még nem lenne eléggé észrevéve - remek Csehy Zoltán verseivel kezdődik, idemásolom közülük a szerintem legjobbat, a harmadikat. A szép vallomásnak  "Idegen anyag" a címe, és a mesekönyv-rajzoló, sőt újabban -szerző Lakatos István illusztrációja a szomszéd oldalon érdekes feszültségben van vele:

És nem érdekel semmi, senki,
elkaplak, és a lábad közé döföm,
kétszer felvágott hasadba,
mely két gyereket hordott ki nekem,
mert csak az élvezet érdekel,
a tiéd is, persze,
a közös konstrukció,
mely évtizedek óta működik
zuhanyzófülkében, parkban vagy akárhol.
Valójában hazudok neked,
csak a saját farkam érdekel,
és egyenesen elvárom, hogy élvezd,
az igényei, a kockáztató biztonsága gerjeszt,
ahogy
újra meg újra
megismerkedik a
sejtelmes, ismerős,
de végeredményben mégis csak menthetetlenül
idegen anyaggal.

És akkor már a lap végét is megnéztem: a napirajzos Merényi Dániel régen várt miskolci képregényével zárul, olyan ízekkel a szövegben is, mint "vedd le a fejedről ezt az arcot, fiam" vagy "kelleteszlesz".

Na, Lapis József Kemény Lili-kritikáját még elolvastam. Levágó, sőt rideg kritika, de az undokságoknak idézetekkel, érvekkel van megágyazva. (Az apás részt az elején untam, de aztán jó lett.) Itt egy bekezdés a közepéről: "bizonyos ízlésbeli szempontok erősen irányítják a versekkel kapcsolatos véleményem: biztosan vannak olyan olvasók, akik szívesen fogadják a bájt, a rokokót, a néha naivitásból [szerintem K.L. nem naiv, ez valami ízlésdolog] fakadó bátorságot, az áprilisi kedélyt, a nem túlságosan felkavaró tapasztalatokat, a begyógyítható sebeket. Úgy érzem, Kemény Lili kötetében e jellemzők vannak túlsúlyban (ha nem is kizárólagos arányban). Mindebben tudatosságot is észlelhetünk, mégpedig a kamaszvers egy lehetséges értelmezésének, hangoltságának, szemléletének megteremtését. Azt valóban kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy erre van-e szüksége – amennyiben igen, bátran ajánlom a Madaramat, mert ízléses, szép könyv, üde sorokkal, sokat fogunk rajta mosolyogni, alapvetően jól érezhetjük magunkat benne, annál is inkább, mert a versek gyengébb megoldásainál úgy sejtjük majd, hogy integráns része lehet a stílusnak."

[Az itteni feladvány megfejtése: Török András. A lelőhely a Budapest-útikönyvnek az idei könyvhétre megjelent új kiadása, a vers egyfajta előszó a valahányadik oldalon. (Kicsit szerencsétlen, hogy az első húsz oldalból összesen kettő van megszámozva.)]