A rendszerint érdekes, de mindig prekoncepciókkal megterhelt interjúkat készítő Mórocz Zsolt írt a májusi Hitelben vezető cikket Ottlik századik születésnapja alkalmából. Nem nagyon értettem, miért ő írta a cikket, nem úgy tűnik, mintha nagyon a szíve csücske lenne Ottlik. (A körülötte kialakult kultuszt egyenesen annyira utálja, hogy el is ragadtatja magát, ezt írja: "a hívek – különösen azok legfélresikerültebb típusa: a rajongók – mindig tettre készek mesterüket megvédendő az igazsággal szemben". Ebből a "legfélresikerültebb" az érdekes, mert ezek szerint a "hívek"-nek van legalább egy csoportjuk, akik nem rajongók ugyan, de még mindig eléggé "félresikerült"-ek. Vajon kik azok?)
De aztán, ahogy tovább olvastam, megértettem: a szerző Kőszegen lakik. Mórocz a saját helyismeretére alapozva tévedésen is kapja Ottlikot. Az "Iskola a határon"-ban ez áll: "a tengernyi törökből nekünk már semmi sem maradt, egyetlen csontocska se, csupán egy állítólagos ágyúgolyójuk a tábornokné házának kapuboltozatában". A cikkből viszont megtudjuk: a lövedék valójában nem házfalban, hanem "az elővár falában" van. Csakhogy Ottlik nem útikönyvet írt, hanem regényt, ráadásul, mint Mórocz írja, "Kőszeg neve csak egyszer szerepel a regényben, akkor sem önállóan, hanem, mintegy mellékesen, felsorolva a többi intézet között." Egy meg nem nevezett, regénybeli kisváros katonaiskolájában pedig miért ne lehetne ott ágyúgolyó, ahol a szerző akarja?
Amikor a valóságról és a kitalációról volt szó, Ottlik különben szemlátomást tudta, mit csinál. A készülő "Budá"-nak abban részletében például, amelyik - teljesen valószerűtlenül - a Rakéta regényújságban jelent meg kb. harminc éve, nemcsak Medve meg Bébé szerepel név szerint, hanem egy bizonyos Ottlik ("maga vadbarom!") is.
