Legalábbis a nyári Apokrifból:
gyömbérősanya (veress dani)
tengertapasztalatú (Szarvas Melinda)
betonég (Borda Réka)
férfigyerek (Falvai Mátyás)
Az Apokrifban egyébként talán Falvai Mátyás erős atmoszférájú színházi novellája a legjobb közlemény. Novellapoétikailag, gondolom, elég hagyományos darab, de ahogy elnézem, szinte akármelyik "nagy" lapba belefért volna. Illetve Bánfi Brigitta, Debreczeni Imre, Kaliczka Patrícia és Lovas Dávid képei is nagyon jók (nekem főleg a Kaliczka- és a Debreczeni-festmények tetszettek), veress dani finom, okos négyes ismertetése pedig jó szolgálatot tesz a művészeknek (és az olvasónak). A "festőlány" szót mondjuk viccesnek érzem, de az efféle mondatok ülnek: "Különösen izgalmasak a szinte felismerhetetlenségig torzított, robusztus, rondának mégsem nevezhető aktjai" vagy "A sokszor árvának tűnő, szétcsavarozott babák, a levágott fejű plüssfigurák mintha felfognák gazdátlanságukat", illetve: "A sebesség hol koptatja, hol feldörzsöli a színeket, csorgásra kényszeríti a festéket. A semmibe tartó monstrumokon nem találunk sem embert, sem más lényeket, a helyüket betöltő elvágyódás mégis líraivá légiesíti ezeket a futurisztikus fémfestményeket."
Az irodalomkritikák nem ilyen meggyőzőek, de majdnem mindben van egy-egy jól eltalált rész:
"A Nem indul hajót követő Benedek Miklós-kötetben bizonyára tovább tökéletesedik a tökéletlenség." (Szarvas Melinda).
"Szöllősi Mátyás az az üveges tót, aki életének festett(!) üveglapjait nap nap után cipeli a hátán, szinte élvezi, ahogy gyűlik a teher, aztán gondol egyet, nem vár semmilyen véletlenre, és saját elhatározásból, szándékosan dob egy óriási hátast. Hanyatt vágja magát úgy, hogy az üvegeiből még véletlenül se marad egyetlen ép darab sem, csak szilánkok mindenütt körülötte. Számára itt jön el az igaz gyönyörűség pillanata, a munka java ekkor kezdődik." (Balogh Ákos)
"S talán éppen azért téveszt oly fájdalmasan célt a regény vége, mert kiderül, hogy Láng Zsolt a föld alvó szellemét csupán azért piszkálta fel évezredes szendergéséből, hogy befoghassa a logikus szerkezet kényszerű jármába, s nem engedi neki, hogy megmutassa valódi tomboló erejét, hanem csak azért kínozza, hogy dicsekedni tudjon vele egy történelmi zsibvásáron." (Benedek Zsolt)
Tinkó Máté Sós Dóra (szerintem nem túl jó) novellájáról szóló elemzésében viszont ez mondat (főleg a vége) inkább a sutaságával hívja fel magára a figyelmet: "A szerző szót használtam a kézenfekvőbbnek tűnő szerzőnő vagy női szerző kifejezések helyett – így tettem, mert tekintettel próbáltam lenni a sztereotipizáló tendenciák veszélyére, ebből kifolyólag pedig el akartam kerülni a nyelv szintjén történő skatulyázás gesztusát."
A húszéves Gál Soma jócskán túlírt Hrabal-hommage novellája jobb, mint Sós Dóráé, de Falvaiénál gyengébb, és ráfért volna egy kicsit gondosabb szerkesztés. Sörről szépirodalmi műben nem szerencsés önfeledten leírni az "aranyló kortyok" szókapcsolatot. Aztán: "Bármilyen eseményen megfordultam, őt mindig megtalálhattam az emberek között, eleinte józan, később mámoros vagy öntudatlan állapotban. Előfordult, hogy már spiccesen érkezett meg valahová." Itt "megfordultam" helyett inkább "fordultam meg"-et kéne használni, illetve a "meg valahová" teljesen fölösleges a második mondat végén.
Különben mégsem Falvai Mátyás novellája tetszett a legjobban, hanem Bognár Péter verse, de csak második olvasásra. Elsőre azt hittem, hogy a versnél sokkal jobb a címe: "Kokain száll a spanyol levegőben". De nem, jó kis vers ez, és Falvai nem sok újdonsággal kecsegtető novellafelfogásánál érdekesebb választ ad arra a kérdésre, hogy Bognár mi egyénit gondol a maga műfajáról. Mire gondolok? Például arra, ahogy a "Mire gondolok, például" kifejezés teljesen váratlanul bukkan fel a vers vége felé, amelynek a legvége egyébként a következő:
Mert a levegőben maradó nyomokat
Talán kérés nélkül lelistázza az agy,
És talán ebből az adatbázisból számolja ki aztán,
Hogy hol tartunk az életben, van-e helyünk még, satöbbi,
És hogy mikor kell meghalnunk aztán.
Végül még egy jó szó, ez már Csehy Zoltántól, a szeptemberi Jelenkorból:
porbolyhok.
