Remélem, nem rontom el senki szórakozását, ha ideírom: szerintem a novemberi Kalligramban megjelent "Bellino, Terezám" című verset nem Casanova írta, hanem a fordítóként feltüntetett Varga Imre.

Varga maga ad kulcsot a megfejtéshez, mottóként idézve Verseghy Ferenc rokokó-pornográf verse, "Az első egyesülés" (itt valamiért más címen - érdemes beleolvasni) egyik versszakát:

Nagy volt vesszőmnek reccsenése,
    mikor pántjátúl elszakadt;
nagy volt a völgynek szörcsögése,
    mikor gyakjára szétfakadt.
Tajtékzott a rés, sarnyainkhoz           (a "sarny" szőr jelent)
    ragadtak enyves csöppei,
melyekrül szagló szerszáminkhoz
    hatottak balsam részei. 

Csakhogy a Kalligramban közölt vers elég ügyetlen, itt van például a második versszak (az még az előző végén van, hogy "És terem,"):

bár aszú lett a senge faág.
A múltam most itt van velem,
s nem csupán mint foltja-ráadás -
hanem viharzó, vad jelen.
Szerelmeim testében laknak.
Élem és érzem is őket.
Szép múltamra nyílik az ablak:
s nézem az asszony-felhőket...

Az első és a harmadik, majd a hatodik és a nyolcadik sor egészen hamisan szól: a vers első strófájából és a mottóként idézett Verseghy-versszakból is nyilvánvaló, hogy itt nem pa-pamm, hanem pamm-pa (vagy pamm-pamm) ritmusban kéne végződni a soroknak, valahogy így:

bár aszú lett a senge fábul.
A múlt itt van most is velem,
s nem csak foltként vagy ráadásul -
hanem mint viharzó jelen.
Szerelmeim testében laknak.
Élem őket, és érzem is.
Szép múltamra nyílik az ablak:
asszony-felhők az égen is...

A következő versszakban szerepel a Beaujolais nevű bor, ami ismét arra vall, hogy a vers nem Casanováé, mert a gyengécske Beaujolais régebben nem volt olyan kultuszbor, mint amilyen a mesterségesen gerjeszett újbordili miatt az utóbbi évtizedekben lett belőle (" klasszikus bisztró-bor", "egyes évjáratok már márciusra jellegüket veszíthetik de a legjobb minőség is maximum egy évig fogyasztható" - Wikipedia). Ugyanígy a - leleplezésre váró - hamisítvány jelleget erősíti a vers után közölt naplórészletben szereplő bíboros neve is: Montepunciano.

Érdekes lenne az ötlet, kár, hogy a vers nem jobb.
 

*********

Ezért nem akarok külön posztot írni, csak egy kérdés: ki írta az alábbi versszakot?

úgy vagyunk mi is – mint a folyók,
nyugtalanul görgetünk titkokat,
felszínünkön napfénnyel, holdfénnyel,
vadkacsákkal és néha egy-egy
tűnődő megváltóval a parton.

1.) Kálnoky László
2.) Mesterházi Mónika
3.) Kemény István
4.) Ladányi Mihály
5.) Térey János
6.) Tóth Krisztina
7.) Lukács Sándor