Rosszul emlékeztem, Tamás Gáspár Miklós "Csonkamagyar patológiák" című írása nem az És-ben jelent meg, hanem a Mozgó Világban, úgyhogy könnyen el lehet olvasni. Farkas Zsolt remek széljegyzeteit viszont, amiket ehhez a cikkhez írt, egyelőre nem, mert a Lettre archívumában még csak a nyári szám van fenn, az is kínálósan-frusztrálósan, mutatóba-hézagosan. A netes archívumnak ezt a késleltetett gyarapítását egyébként sose értettem: tényleg számottevő mennyiségű ember van, aki tavaly nyári Lettre-ket, áprilisi Tiszatájakat vásárol, így, 2013 januárjának közepén? (Egyáltalán: hol is? Ja, hogy az Írók Boltjában. A vidéki érdeklődő - és nem csak az - akkor már előbb megy könyvtárba. De ennyi erővel lehetne frissebb az archívum is. Q.e.d.)
Szóval szokás szerint nagyon jó Farkas Zsolt cikke. (Azt mondják, hogy még nem József Attila-díjas. Akinek ehhez a tényhez köze van, az nézzen végig ezen a listán, és piruljon.)
Most nem pötyögök be idézeteket, pedig Farkas esze és stílusa vetekszik TGM-ével (akihez hasonló lendülettel és szellemességgel ma senki nem ír magyarul - az övéhez nem hasonló lendületekkel és szellemességekkel persze írnak.) Lehet valami alkati hasonlóság a két szerző között - pl. biztos nagyképűek –, pl. hasonlóan szokta őket elragadni a lendületük. TGM például "a kommerciális-populáris kultúra" tényezői között az alábbiakat említi: "tévémocsok, valóságshow-k, akciófilmek, pornográfia, kábítószer, ponyvaáradat, internet- és mobilfüggés, nemzetközi ruhadivat, a fiatalok fegyelmezetlensége, nyílt karrierizmus és anyagiasság" – de ezek (akciófilmek, kábítószer, divat) mintha nem azonos súlyúak lennének, jó, hogy nem mindjárt a gumicukrot meg a műtetoválást hozza közös nevezővel a pornóval. (Az ún. gyerekpezsgőt és a cigirágót egyébként én is ellenzem.) FZS meg – vagy csak Feuerbach, ez nem világos – akkor veti el a sulykot, amikor a vallásos hitet kirekesztőnek, mássággyűlölőnek mondja. De az írás többnyire mégis nagyon jó: amit az életről, a szerelemről ír, az nagyon szép is, és a szorosan vett politikai gondolatai is megfontolandók. (Pl. nem biztos, hogy a bajkeverőkkel annyit kell foglalkozni, mint amennyire veszélyesek: lásd a figyeleméhes, erőszakos iskolai hangoskodókat.)
De hogy kerül ide Imreh András? Hát ugyebár hogy hét keresztnevet tudjak egymás mellé zsúfolni a címben, másrészt van egy szép verse ("Szepes vára") a téli Lettre-ben. Így kezdődik: "Minden nagyon jó, minden a terv szerint", és így fejeződik be: "Hogyan lehetne mondd, miénk, örökre / Szepes vára és a Felvidék?". Az első sor olyan, mint egy alkaioszi strófa kezdete:
Romlásnak indult – hajdan erős magyar
Minden nagyon jó, – minden a terv szerint
És van még ilyen:
a szállodából – látszik a kőtorony
Az meg, hogy "Állóbüfében reggeliztünk" az alkaioszi harmadik sora. (A "mint Budapesten" meg egy másik antik strófa, a szapphói utolsó sorának felel meg.)
A kőtornyos előtti sor egy szótaggal hosszabb:
És Lőcse is... tény – leg pirinyó kis ék[szer]
Nekem épp e miatt a sor miatt gyanús, hogy szándékos ez a berzsenyizés: a "pirinyó kis" a versmérték miatt kellhet, különben védhetetlenül édeskésen hangzik.
Jó kis vers ez (szűkebben: szerelmes vers is, igazi, de valahogy félkézzel az), az állóbüfé, a sárkányrepülő, az önkioldó mellett jól elférnek benne az ökrök, a szénakazlak, a vasvillák és Zápolya.
Mellesleg Imreh Andrásnak tizenöt éve jelent meg az első és mindmáig egyetlen – ahogy mondani szokás: vékonyka – kötete. Ez így normális? Vagy az, hogy Varró Dániel (nyilvánvalóan piaci sikernek is ígérkező) "Boci, boci, tarka"-paródiái még mindig nincsenek kötetben kiadva? Mi ennek az oka? Hogy most egy hermetikusabb, rosszkedvűbb költészet a menő? Vagy csak ilyen figyelmetlen a izé, a irodalmi élet?
