Két vers, egy szerző. De ki az?
Mirákulum
Még eszelős tekintetem s a nyelvem még sután dadog
Halljátok embertársaim és lássátok a látnokot
Tíz perce sincs annak, amit feledni száz év is kevés
Hogy megnyilatkozott nekem a Látomás és Jelenés
A parton álltam én hajnal volt és a horizont
Eltünt előlem mint az éj amit nem látok már viszont
Az égre egy tüzes korong bukott fel óriás golyó
Alája nagy vörös hidat dobott magából a folyó
És lőn Világosság minőt nem ismer csak az Ébredés
S minden hitem megsáppadott és megszünt minden kétkedés
Ifjuság és öregség
Légy óvatos, a mámor elragad
Vad vágy, vigyázz, ne áruld el magad!
Álszent mosoly, figyelve hallgass
Most kint a bárány, bent a farkas
A vágy kiszáradt, ölni nincs okod
ráncolhatod mogorván homlokod
Szükség? Erény? Egy élet árán!
Már kint a farkas, bent a bárány
