Ötven költő verse, illetve versrészlete szerepel a Prae 2012/3 számának - a hét elején még ez volt kinn az újságosnál, de látom, itt az újabb - "Vagány Históriák" című összeállításában, ráadásul mindet színes portrék, Bach Máté képei illusztrálják. A Prae honlapján itt megtekinthető az összes kép, a nyomtatásban megjelentnél többnyire nagyobb kivágásban. A netes változat külön előnye, hogy - ellentétben a papírújságal - szagtalan. A Prae ugyanis minden bizonnyal a világ egyik legbüdösebb irodalmi folyóirata. Nyilván ez a nyomdafestékszag az ára a színes, magazinszerű kivitelnek. Visszatérve a képekre: ezek gyakran öncélúan kimódoltnak (ennek ellenére sokszor laposnak) hatnak. A sok lepusztult miliő a háttérben viszont nagyon elgondolkodtató, biztos nagyon tanulságos lesz ötven év múlva átlapozni ezeket a képeket - sőt, már most is az.
A lapszám felér egy Szép versekkel. Persze nem ezzel a mostani, azonos című antológiával, hanem az igazival, azzal, amelyikben (sőt: amelyiken) még arcképek voltak. Ha valahol meglátok egy-egy korábbi évjáratot, antikváriumban, utcai árusnál, lakásban, többnyire belenézek, mármint átlapozom a képeket. A borító külön érdekes: ott nem ábécérendben vannak a fotók, hanem valami kánon szerint. Kiszámoltam: az 1987-es kiadás címlapján szereplő költők átlagéletkora hatvan év, a hátsó borító költői ötven-, míg a fülre szorultak átlagosan harmincnégy évesek. Talán nem csak rám jellemző, hogy amíg a címlap huszonhét költőjéből csak ötöt nem ismertem fel arcról (18,5%), addig a hátlapnál ugyanez az arány 9:30 (30%). (Érdekes: a fül hét fiatalja közül kettő volt ismeretlen, ami 28,6%-os arány.) Azt nem tudnám megmondani, hogy a gerincre minek alapján kerültek az adott portrék (öt darab). Mondjuk Rakovszky Zsuzsa nagyon jól nézett ki, Lukács Sándor meg ismert színész - de innen tényleg nem tudom. (Egyébként majdnem minden férfi tíz évvel öregebbnek néz ki a koránál, a rekorder Szepesi Attila, aki tizenöttel.)
Na de a Prae! Ahogy baráti társaságban lapozgattuk, egyik barátnőnk - kissé rosszmájúan - elkezdte kommentálni a képeket. Előszedtem egy papírt, így a legtöbbet szó szerint tudom idézni:
- Hegymászó.
- Puha lúzer. Tudod, mint az a barátod.
- Komcsi mérnök.
- Elvetélt képzőművész.
- Kislányokra váró öreg pedofilnak akarja tetteni magát?
- Ki az a meghalt operettes? Na, tisztára annak a lánya.
- Rókaképű. Ha kicsit csíkabb lenne a szája...
- Elsőre mindig az jut róla az eszembe..., az a trombitázó egér a Macskafogóból.
- Kivénhedt bohóc. Most halt meg az anyja?
- Erről mindig a Bubik jut az eszembe.
- Palya Bea.
- Hát, ebbe szerelmes vagyok. Mit mondjak? DJ Titusz!
- Mint a helyszínelőkben egy áldozat, már halottan.
- Egy igen kordában tartott férj.
- Angol futballrajongó, meccs után, másnaposan.
- Na, ez a narkós, bazmeg, ez tetszik nekem.
- OTP-menedzser. Tudod, az a laza menedzser azért...
- Viszockij visszatért?
- Műpina, de helyes.
- Jaj, ez olyan, mint a Hajas! [Kicsoda?] Az a fodrász!
- Ó, mint a tanítónénim!
- Tom Cruise lányban.
- Ez valami reklámos, bazmeg!
- Szegényke, róla nem tudok semmit.
- Királylánynak képzeli magát. Nem is királylány, kötéltáncosnő!
- Björk hazánkban.
- Budai értelmiségi? [Nem tudom.] Írd le! Az biztos bántó. Senki se akar budai értelmiséginek kinézni.
- Apám, ilyenek az IT-saink!
- Nem tudom, erre a Szálingerre írjál be valamit.
Kiegészítés:
- Megvan: Portugál! Mondtam, hogy a Katonában játszották. De hiába próbálom az értelmiségi vonalamat benyomni, az téged nem érdekel.
