"Krúdy német fordításaiból eltűnik az atmoszféra varázsa, és marad a helyén valami bosszantó, idejétmúlt provincializmus. Ady németül úgy szólal meg, mint egy közepes képességű Heine-epigon, Móricz pedig, mint egy Oskar Maria Grafnál is grafománabb felsőbajor anekdotázó, akit sík terepre vetett a balsors" - írja Márton László az És-ben, abból az alkalomból, hogy Rejtő Jenőnek már a harmadik könyvét adta ki nemrég egy kis német kiadó.
Aztán így folytatja: "Más művek viszont felértékelődnek. Márai gyertyás regénye, amely magyarul giccsbe hajló melodráma, németül a polgári humanizmusként való megrendült aggodalom szózataként hangzik. Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című munkája – amelynek német változata szikárabb, dísztelenebb az eredetinél – a német olvasó szemében a százötven-kétszáz évvel ezelőtti nagy klasszikusok mellé kívánkozik, már csak azért is, mert a nyelvi jellegzetességek elhalványulása miatt sokkal erősebbnek érződik Binder Orsolya, illetve Ursula Binder drámája, és bátrabbnak, radikálisabbnak e dráma írói megjelenítése, mint a magyar szövegben."
Ez is érdekes: "A német olvasó, ha fellapozza az Elfenbein Verlag választékos külsejű, vászonkötéses Rejtő-könyveit, Rejtőt Kafka felől fogja olvasni. Vagy, ha nemzedéktársakat keresünk, Beckett, Ionesco és Gombrowicz felől."
Az, hogy "ezek a kihívások a magyar Rejtő-recepcióra is hatni fognak előbb vagy utóbb", lehetséges, de ez már szerintem sok: "Nincs kizárva, hogy egyszer majd a Kárpát-medencében is úgy fogjuk olvasni Az elátkozott partot és a többi fontosabb Rejtő-művet, mintha egy travesztált eposz töredékei volnának." (És ha igen, az olyan jó lesz nekünk?)
