Olvasom az Irodalmi Magazin (a lap címe ízig-vérig alcímszerű) Márairól szóló, második számát. (Ma hallottam ezt a szót: bookazine - könyvnek magazin, magazinnak könyv, ilyen ez a kiadvány is.) Ez a szám karcsúbb, de jobb, mint az Illyésről szóló előző volt, bár most is sokallom ebben a drága - 1490 Ft - kiadványban a minden könyvesboltban kapható Márai-könyvekből közölt részleteket.
Illyés Márairól szóló, most közölt naplójegyzete mérsékelten érdekes, érdemes összeolvasni a Márai "Teljes napló"-jának a könyvhétre megjelent 1964-1966-os kötetében szereplő - egyébként szokatlanul hosszú és alapos - bejegyzéssel az "Ebéd a kastélyban"-ról. (A szöveg sokat finomítva, húzva a korábbi, még Márai életében megjelent, nem teljes, 1958-1967-es naplóválogatásban is benne van, az Akadémiai-Helikon kiadásában a 219-220. oldalon.)
Nagyon hasznos, hogy a "Halotti beszéd" (amit én nem szeretek, szerintem a közepesnél gyengébb vers) utóéletéből bemutatják Tamási Áron írását és Márai, illetve Cs. Szabó László válaszát. (A vers keletkezéséről és utóéletéről bővebben itt.)
"Márai olaszországi írói magánya" című cikkében Sárközy Péter nagyon sajátos különvéleményt fogalmaz meg: "Márait az általa elfogadott és önként vállalt emigráció és az ezzel velejáró, irodalomból való kirekesztettség, mint írót, elemésztette." Az emigrációban írt regényei az érvelés szerint nem állíthatók az "Egy polgár vallomásai" vagy a "Szindbád hazamegy" mellé. (A "Föld, föld!... és a Napló kivétel - de nem is regények.) Szerintem Márai itthon is sok vacakot írt, és kint is írt jókat, ő maga így értékelte a pályáját 1964-ben: "A »Sirály«, »Gyertyák«, »Az igazi« - ez volt a rossz idő, amikor már nem azt írtam, amit akartam, hanem ami könnyebb volt, amit vártak tőlem, ami márais volt... (Egészen hasonlókat írt ezekről a könyvekről Örley István is, kortárs kritikusként.) Nyafka, hidalgós, álromantikus, komikusan dandys írások. Megmarad talán a »Medvetánc«". A »Kabala«. A »Sértődöttek« első két kötete. Talán a »Vendégjáték« és a verses változat. Talán a »Zendülők«. És a három regény, amit idekünn írtam, a "Béke Ithakában«, »San Gennaro«, »Csak jót vagy semmit«. (Ez meg mi lehet? Talán a könyvhétre megjelent "Hallgatni akartam"?) A naplók. Két hangjáték, a »Nászút« és a »Vámház«. Talán." A cikk legjobb, legváratlanabb, legszemélyesebb mondata a "Béke Ithakában"-ról szóló részben van: "olvasmányos mű (főleg annak a magyar olvasónak, mint jelen sorok írójának, akinek megadatott, hogy Kirké szigetével szemközt nyithassa ki reggelente kölcsön-lakásának a Terracinai öbölre néző zsalugátereit)".
A friss naplókat olvasva egyébként feltűnt egy mondat: "Augusztus 17. Festők a lakásban, szőnyegtisztítás... Úgy tetszik, ez az igazi »optimizmus«. Kinek, meddig, miért? - ezek üres kérdések. Addig és csak azért, csak-azért." (103. oldal.) Az, hogy "Kinek, meddig, miért?" szinte ugyanígy szerepel Esterházy könyvheti regényében is (a Harmoniából idézve): "Kinek, hová, miért." (44. oldal.) Ez vajon véletlen, vagy van valami közös forrás? (Közvetlen idézet, kronológiai okokból, nem lehet: az 1968-ban, Washingtonban, majd 1977-ben Münchenben megjelent naplóválogatásban ez a bejegyzés, úgy látom, nem szerepel.)
Szerintem különben nem véletlen, és nincs közös forrás.