HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Szétlapított könyv

2013.07.26. 19:52 Szántó Domingo

Az e hasábokon mostanában oly (Orsoly!) elhibázott módon emlegetett Radics Viktória a friss Narancsban nekiment Esterházy új könyvének ("Szétlapított történet"). Voltak már ilyen bálványdöntögető írásai, például a Kemény István új verseskötetéről vagy Darvasi egyik könyvéről szóló. Az utóbbival kapcsolatban csak azt sajnáltam, egy kicsit, hogy a lap év végi számában jelent meg, ezzel valamelyest biztos elrontva a kritika tárgyává tett szerző karácsonyát, a Szabó T. Anna egyik könyvéről írtakat pedig érintettük is e blog... izéjén, hajnalán.

201216_resize_172x230.jpg                                                           ("Képünk csak illusztráció" - Sz.D.)

Hát, csunya dolgokat ír Radics Viktória, de szerintem ez nem baj, legfeljebb majd nem küldözgetnek lapot Esterházyval egymás neve napjára. Én is olvastam a könyvet, és zavarba hozott. Szerintem más, mint amit megszoktunk, a leginkább azzal, hogy Esterházy kizárta (nem írta bele) a családot - nekem úgy tűnik, megbízhatatlan elbeszélőként az előszó dacára se -, illetve saját magát (sem). Már legalábbis azt az okos, szerintem legtöbbször szeretetre méltó, de mindig érdekes személyt, akit amúgy minimum a "Pápai vizeken..." óta a legtöbb írása megrajzol. Esterházynak sikerült a bravúr: a lábjegyzetelő - vélt vagy valós életrajzi vonatkozásoktól megfosztott - EP (a monogram a kritika szerint vagy ötszázszor szerepel a könyvben) egyszerűen nem érdekes. Ez érdekes. Majd még egyszer elolvasom a könyvet, amit elsőre egyébként ellenállás nélkül, sokszor élvezettel, de amúgy tényleg értetlenkedve olvastam. Ebbe biztos a sztori is közrejátszott: alig lenne elég egy színdarabra a történet jelenében történő cselekmény, ami van, főleg múltbeli, és emlékezetem szerint maga a narrátor - mint a görög drámák hírnöke - köti mintegy mellesleg az orrunkra. (Radics Viktória említi Sántha Ferenc József Revizoron olvasható kritikáját, ahol ki vannak fésülve a cselekmény szálai, de - és bocsánat, hogy ezt épp én mondom, Orsolyákkal terhelten - az egy ideje novellákkal is jelenkező kritikus keresztneve nem Ferenc, hanem természetesen Bonifác. Radics Viktória azt is - joggal - nehezményezi, hogy az írásból nehezen hüvelyezhető ki a kritikusnak a könyvről alkotott véleménye, de akkor már nem tudom megállni, hogy ne utaljak Bazsányi Sándornak az ÉS-ben megjelent káprázatos, már-már bátor semmitmondására).

Cikkében Radics Viktória szerintem sokszor hadonászik, mert bevisz egy-egy találatot pl. Esterházy "kulturális udvartartás"-ának és a Die Weltnek is. (Szerintem azt nem lehet kártyaként kijátszani Esterházy ellen - mert hát ugye nem mellette szól az idézet -, hogy a német lap szerint szerint ő "a legismertebb jelenkori magyar író". Tényleg, mi a gond ezzel?) És hogy "az író magában beszél"? Na és? Hogy csak látszik történelmi regénynek a könyv? Hogy a lábjegyzetcunamival "visszavág" azoknak, akik korábban számon kérték a jelöletlen idézetek forrását? Hogy a számozott oldalak, és a velök való kártyázás "önmenedzselő ötlet"? (Akkor már miért nem a Ransmayr névadás van kipécézve?) Érteni vélem a szenvedélyes kritika tétjét, de azt hiszem, a kritikus sokszor mellélő. Az a mondat viszont pontos - bár nem tényen, hanem véleményen alapul -, hogy "Ez a mostani műalkotás pont azzá változott, ami ellen a korai Esterházy bevetette a tehetségét és tudományát: retorikává, retorikai mutatványkönyvvé, a saját stilisztikai találmányainak mintakönyvévé, amilyenek a szőnyeg- vagy tapétaminta-katalógusok."  De már amit Radics Viktória előtte írt, hogy az irodalmi nyelvkritikát művelő, stílusfigurákat leleplező szövegirodalom kimerült volna, azt nem hinném. Nagyon is tele van ennek az irodalomnak a puttonya, épp ezért nehéz újat beleszuszakolni.

4 komment

Címkék: Magyar Narancs Szabó T. Anna Esterházy Péter Darvasi László Kemény István Revizor Radics Viktória Sántha József

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr455428027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pillangóutcácska 2013.07.26. 23:23:25

kedves folyóméter!
gondoltam így írok, mert nem tudlak megszólítani. megkérdezhetem, te ki vagy?
csak mert itt a blogon látom, név szerint pécézel ki cikkeket, kommentálod, viszont te nem vállalod a neved, hm. így könnyű
EP és Radics legalább névvel illetik magukat,
Sántha FerencJózsef is.
Mindannyiuk híve vagyok.
S nem gondolom, ne lehetne kritizálni, éljen a vita, ha már ilyen fontos könyvek vannak, mint EP művei.
Radics írt Bodorról is, szépet, írt ezer más könyvről. Nem veri az írókat csak úgy, mert kedvetlen, vagy levert volna, vagy támadna...
nem?

Széppataki Róza

Szántó Domingo 2013.07.27. 12:29:47

@pillangóutcácska: Kedves Róza, úgy látom, egyetértünk. Hát gondolom én, hogy ne lehetne kritizálni? Én is hívük vagyok, a kritizáltaké és a kritikusoké is. D.

Till S. Seemann · http://seemann.blog.hu 2013.07.31. 11:30:25

A kritikus kritikusa nem kell, hogy vallalja a nevet. Lehet, hogy olyan nincs is neki, mert o csak egy koszos kis irodaban olvassa ezeket a cikkeket excel tablazat rendezes helyett vagy eppen most mosolygott rank valamelyik recepcios pult mogul. Akarki lehet a kritikus kritikusa. Vagyis inkabb megirhatja a kritika kritikajat... A velemenyben rejlo igazsag nem attol fugg, hogy ki mondta ki.

Szeretem masok velemenyet meghallgatni es az enyem melle tenni. De talan a legjobb velemeny az, amihez nem valakinek a neve vagy eletkora, ne adj Isten tarsadalmi pozicioja. Tudjuk, hogy neha az egyszeri ember talalja csak igazan fejen a szoget.

Nem is folytatnam tovabb ezen ertekezesemet, azt hiszem amit akartam, azt elmondtam.

Melyseges tisztelettel (a blogot szerkesztok es olvasok fele egyarant):

Till S. Seemann

Till S. Seemann · http://seemann.blog.hu 2013.07.31. 11:32:46

Javitva: De talan a legjobb velemeny az, amihez nem valakinek a neve vagy eletkora, ne adj Isten tarsadalmi pozicioja szolgaltatja a megitelesi alapot.
süti beállítások módosítása